Már megvagy!

“Egyszerűen csak nem gyújtok rá” – Dohányozni bonyolult, leszokni könnyű

Ha én írnám a gusztustalan cigis dobozokra az elrettentő példamondatokat, tuti így fogalmaznék: Dohányozni nagyon bonyolult, leszokni könnyű. De miért is? Mióta csak dohányoztam, mindig jöttek olyan időszakok, amikor megpróbáltam ráeszmélni, hogyan tudnám abbahagyni ezt az egészet. Aztán feladtam, cigizni jó, majd máskor, most nem, és vártam arra a bizonyos reggelre – amelyről annyi exdohányos mesél -,… Tovább »

Amikor minden a helyén lenne, csak a sorrend rossz

Rájöttem, semmin nem kell változtatnom, semmit nem kell kiiktatnom, csupán sorba tennem a prioritásaimat. Neked hol szerepel a napodban a legfontosabbnak tartott dolog? Ma olyan váratlan felfedezést tettem, amiről mindig is tudtam. Tudom, ez nem hangzik valami okosan, de hajlok rá, hogy valójában azt fedezhetjük fel, amit már ismerünk, maximum eddig nem igazán volt a… Tovább »

Erőszakmentes megérés – Minden akkor a legfinomabb, amikor a saját idejében készül el

  A hétvégén elkezdtem a nőijóga oktatói tanfolyamot, és gondoltam mindig hozok nektek egy-egy témát, ami felbukkan bennem ezen időszak alatt. A címmel ellentétben egyáltalán nem valami receptet szeretnék veletek megosztani, hanem pár gondolatot a ráhagyatkozásról.  „Hagyd” – ez van felírva a csuklómra. Először tollal került oda a gimnáziumi matekos képletek helyett, egyfajta „puskaként”, amelyet… Tovább »

Nem kell begörcsölni attól, hogy nő vagy

A napokban olvastam egy bejegyzést a fájdalmas menstruációról: az írónő – amúgy egész humoros stílusban – azt ecsetelte, mennyire utálja, gyűlöli ezt az időszakot, sőt tulajdonképpen az egész ciklusát, mert amint vége annak a bizonyos 5-6 napnak, újra kezdődik minden elölről. Maximum pár napig érezheti megint nőcisnek, szexisnek és vidámnak magát, aztán érik a pete,… Tovább »

Nyitás

Az utóbbi néhány hónapban – amíg a Már megvagy blog szünetelt – számtalanszor írtam meg a „na most aztán írni fogok” hangvételű bejegyzéseimet, de aztán mindegyik verzió a kukában landolt. Nem talált a téma, elapadtak az ötletek, valami a végéhez ért. Olyannyira, hogy még azon is elgondolkodtam, itt az idő bezárni a blogkaput, és kiötölni… Tovább »

„Örülök, hogy ilyen lettem, amilyen vagyok”

Beszélgetés Horváth Leonnal, aki állami gondozottként pert nyert a gyámhivatal ellen Leonnal egy államig gondozottak szelfijeit bemutató kiállítás megnyitóján találkoztam, harmadik helyezést ért el a fotójával. Azt hallottam, ő a „rossz gyerek”, és már a megnyitóra sem akarták elengedni az intézményéből. Mégis ott volt, csillogó szemmel, és hálásan, amiért díjat kapott. Azt mondta, erre nem… Tovább »

Te mennyit agyalsz?

Az agyalás-elvonókúrával a problémák száma is csökken. Mert nem a problémák okozzák az agyalást, hanem az agyalás a problémákat. Múltkorában végeztem egy nem reprezentatív közvélemény-kutatást a Facebookon arról, ki mennyit agyal napjában, százalékos arányban a benne lévő csendhez viszonyítva. Agyal, vagyis akkor is kattog, zakatol, rágódik, tervez, számítgat, tanakodik, tépelődik, hányja-veti elméjét, amikor épp nem… Tovább »

A Nagy Ő nem (odakint) létezik

Az egyik cikkemhez hozzászóló olvasó a következőt írta minap: „Nagyon kedvelt ezoterikus téma a “nagy Ő”. Erre Popper Péter mondott egy nagyon találó dolgot, ami szerintem színigaz: Nem létezik olyan, hogy “nagy Ő”. Nem szaladgál a világban valaki, aki csak ránk vár. Hanem ha arra megértünk, találkozhatunk olyannal, akiből majd lehet nagy Ő. Óriási különbség.”… Tovább »

Az akadálymentesítés a fejekben kezdődik. Mindkét fél részéről

Találkoztatok már valaha fogyatékos emberrel, mondjuk szombat este a bulinegyedben? És van-e olyan köztetek, akiben felmerült egyáltalán ez a kérdés, amikor épp a Király utcában vonult át egyik helyről a másikra? Ahogy a te, úgy az én válaszom is a nem. Eszembe sem jutna hiányként érzékelni a „hiányukat”, mert senki sem hívja fel a figyelmemet… Tovább »

Meddig tart a felelősségünk?

Az írás az enyém, az értelmezés a tiéd Régóta érlelődik bennem, hogy írok erről a jelenségről, mert egyrészt lehet mások is kedvet/bátorságot kapnak gondolataik közlésére, másrészt tényleg ideje tisztázni, hogy is van ez a felelősség kérdése, például az írásban, mert ugye jól tudjuk, hogy „az írás felelősség”. Na de kié és meddig? Azért is írok… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!