Már megvagy!

Elfogadás… Mi az? És mi nem az?

Igen, nehéz felfogású vagyok. Bár igaznak érzem azt az állítást, hogy az elfogadás természetes alapállapot, a valósággal való összhang, egységérzet, és mindannyian automatikusan, tudattalanul gyakoroljuk, mégis adódnak olyan helyzetek az életünkben, melyeknél bevillanhat a kérdés, szembeszállunk-e azzal, ami van, vagy ha nem is tárt karokkal, egyre nyíló szívvel fogadjuk azt. Ha a másodikat választjuk, először… Tovább »

Nem szabad mindent elfogadni! Vagy mégis?

Egy kis játék: Ha az írásnak nem csak olvasója, hanem mélyebb résztvevője is szeretnél lenni, a vastagon szedett sorokkal feltüntetett példánál, vedd elő a saját “sárkányodat”, vagyis egy olyan esetet az életedből, amikor mélyen megsértve, fájdalommal vagy félelemmel telve érezted magad, de te azt  mindenképpen el akartad fogadni. Csak figyeld meg a meginduló gondolataidat. Hasonlítanak… Tovább »

Pörög, pörög…

„Figyelem a kerek hogy pörögnek” – a mondat és a zene John Lennoné, a tapasztalat (vagy inkább nem-tapasztalat) azonban univerzális. A figyelem, a jelenlét vagyok én, a kerekek pedig az elmém által gyártott koncepciók, értelmezések, ítéletek a külvilágban vagy bennem zajló történésekről. Ha figyelek, figyelek és figyelek, nem csak annyi történik, hogy ez a gyakran… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!