Már megvagy!

Ébredj a jelenlétedre, hogy végre élj!

Mostanában gyakran felmerül a halál jelensége, és sokat kérdezem, mi a halál? De mivel a kérdésre csupán koncepciók érkeznek, ezért számomra egyre inkább az a kérdés: Élünk-e egyáltalán? A válaszom pedig az, hogy igen, csakhogy nem vagyunk tudatában. Hamis életet élünk a nap 90%-ában legalább, tulajdonképpen folyamatosan meg vagyunk halva, de fogalmunk sincs róla. Olyan… Tovább »

Semmin nem kell változtatni, csak a szereteteden! – Tágulj ki!

Előző cikkünkben (A harmónia felborulásának okai női oldalról) már fejtegetni kezdtük a szeretet kérdéskörét, ami a legtöbbször félreértett “fogalom” a világunkban, mert valahogy sokunk tudat alatt megalázkodást, gyámoltalanságot, kiszolgáltatottságot, elnézést, gyengeséget, bárgyúságot, álszentséget önfeladást.. ért alatta, és azt hisszük, hogy csak a jónak ítélt dolgokra terjeszthetjük ki. De ha a szeretet alatt ellenállásmentességet értünk, kicsit… Tovább »

A harmónia felborulásainak okai női oldalról – a szeretet befogadhatatlansága

Ha a játékban valaki neked dobja a piros labdát, de nem kapod el, hanem lepattan a mellkasodról, a másik egy idő után megunja, hogy a labda után rohangásszon. De ha már ki tudod érte nyújtani a kezed, akkor vissza is tudod dobni neki, és a játék, kiegyenlítődve, élvezetesen folytatódik tovább. így indítod el megint, hozod… Tovább »

Hölgyeim, kérem ne legyenek férfiak! – az irányításról (férfiaknak is)

Egyre felkapottabb téma a női-férfi harmónia, mindenki keresi a kulcsot hozzá. Az alapvető probléma – és ezt nyilván nem én állapítom meg először – a szerepek felfordulásában rejlik. Csakhogy én most nem a társadalmi szerepekre gondolok, az már csak tünet, tükör, hanem a domináns minőségek felborulására. Ugyanis az történt, hogy hölgyek, a kezünkbe vettük az… Tovább »

Az értetlenségtől félünk – a nem-tudás ereje

“Seppo mestert egy szerzetes üdvözölte illedelmesen. A Mester öt botütést mért rá. – Hol hibáztam? – kérdezte a szerzetes. A Mester újra ütött és felordított: – Khats!” Mi mindent érteni akaró lények vagyunk. Egyik legnagyobb áldásunk, de egyben legnagyobb kárunk is ez a hajlamunk. Nem nyugszunk, míg az okokat fel nem derítjük, és amikor derült égből megszületik a megértés… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!