Már megvagy!

“Nekem fontos, hogy tudjon elfogadni” – Vedd észre, ha adnak!

A Corvin-metróállomáson egy hajléktalan bácsi régi könyveket árul, rongyos babákat, plüssálatkákat, terítőket, mindenfélét, amit itt-ott mások elhajítottak; ezeket gyűjti össze és teríti ki a lábunk elé. Szóval nem koldul, hanem kisebb fajta „antikváriumot és játéküzletet” működtet a sivár és lepukkant metróaluljáróban. Annyit adhatsz értük, amennyit gondolsz, egyedül a hímzett kis terítőkért kért 100 forintot. Nem… Tovább »

8 tipp hogyan éljünk “spirituálisan” élet-idegenül – a leggyakoribb “spiri” csapdák

Ha már valaki egyszer belebonyolódott a „spiri” élet- és gondolkodásmódba, az talán kapiskálja, hogy ez a fajta „szent” elköteleződés is gyakran a nagy szeretettel kiirtani kívánt ego és negativitás melegágyává válhat, és tulajdonképpen csak külső mázában különbözik mondjuk egy politikai párthoz való vakbuzgó elköteleződéstől.  Összegyűjtöttem most pár olyan gyakori csapdát, ahová a csillámporosan ragyogó spiri-egónk… Tovább »

Névtelen személyiségeink – a boldogság kereső

A Symbolon nevű kártyajáték szerint az emberben több szerepszemélyiség működik vagy éppen nem működik.  Minden emberben több lény lakik, és a típusok gyakran kombinációkban is megjelenhetnek. Hiszünk vagy sem a kártya igazságában, ez a játék egyfajta iránytű: irányt mutat nekünk, hogyan ismerjük ki magunkat egy ismeretlen országban, mégpedig a lelkünkben. E szerepszemélyiségek egy kis része  képeken meg… Tovább »

Az igazi segítség – tanácsadás vs. példamutatás

Egy anya eléggé kétségbe volt esve, amiért gyermekét nem tudja leszoktatni a csokoládéevésről. Miután már minden módszert kipróbált, és semmi sem segített, felkereste a falu magas tekintélyű mesterét, aki minden problémára megoldást tud kínálni. – Mester, kérem segítsen! Mit csináljak, hogy ne egyen ennyi csokoládét a gyerek? Már mindennel próbálkoztam, de sehogy sem tudom megváltoztatni…. Tovább »

“Nem normális, hogy…” – a “többség” csapdája

“A szabályszerűség egy kikövezett út: kényelmes rajta járni, csakhogy nem nyílnak rajta virágok” (Vincent Van Gogh) Nagyon szeretünk ítéleteket alkotni arról, mi normális és mi nem. De feltettük-e a kérdést igazából arról, hogy vajon ki határozza meg azt, mi a normális? A közmegegyezés? A szokásrendszer? A társadalom? A pszichológia? A család? Vagy tényleg mi magunk?… Tovább »

Az “igazi nő, igazi férfi” kamu – láss a szerepeden túl

10 tipp, 20 tanács, 30 praktika, cuki idézetek, hatalmas bölcsességek – ugye ismerős a médiából ránk áradó rengeteg elvárás “igaz nőiségünket” illetően. Aztán ott van a sok önsegítő tanácskönyv, kitermelődik a rengeteg megmondóember, mi nők pedig elhisszük, mitől leszünk “igaziak”, és próbálunk küzdeni ennek a képnek az eléréséért, legyenek azok akár külső, akár belső ideák…. Tovább »

“Úgy is csak addig fáj, amíg ütsz” – lelki terheink illúziója

Egészen a mai napig tudattalanul élt bennem az a hit, hogy még rengeteg mindent kell magamban lelkileg feloldoznom, amíg végre megengedhetem magamnak, hogy boldog egyszerűségben létezzek. Míg nem egy kedves barátom fel nem világosított: “Minden lelki terhem / emlékem / tapasztalásom értelmét veszti, ha felfogom végre, hogy NEM KELL hogy fájjon.” Én azzal ütlegeltem magam,… Tovább »

Ki cselekszik és ki reagál? – a jelenlét vagy, amiben minden megtörténhet

„ (…)Ebben a pillanatban a félelem olyan erővel tombolt bennem, hogy átfordult önmagán, több ezer gyöngyként gurult szét a testemben, és elöntött a jelenlét meleg békéje. Ezzel egyidejűleg spontán vett más irányt a történet. Mert a reakció helyett jelen voltam, a jelenlét pedig mindig cselekvő, mindig békével telített, erős, hatásos, kiterjedt, magával ragadó és szerető.”… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!