Már megvagy!

Deréktól felfelé mindent lehet. Érezni meg aztán pláne!

Marietta 2007 szeptemberében a Komjádi uszoda tetején lévő szórakozóhely teraszáról esett ki úgy, hogy deréktól lefelé lebénult, és azóta kerekesszékben él. Őszintén. Hogyan máshogyan – vetődhetne fel a kérdés, hiszen ez pont egy olyan helyzet, amit nem lehet elmismásolni: a láb nem mozog, a székben ülni kell, mindenki előtt. A sorstársai közül mégis sokan inkább túlzott optimizmussal takargatják be a sérülést, még maguk előtt is. Marietta viszont nem áltat senkit…... Tovább »

Spiri-irányzatok mint az önbecsapás lehetőségei 2. – A Ho’oponopono way

“Szeretlek-Kérlek, bocsáss meg-Sajnálom-Szeretlek” – hajtogatja a laikus (negatív gondolat)programozó, aki a Hop on, Hop off…, ja nem, a Hopono-popó…, szóval a Ho’oponopono módszerében jártas. És hopp(onopono), máris bevonzza a boldogságot! Vagy megszereti a kaprot. Mert kérem itt azt is szeretnünk kell, amit utálunk, különben kiesik az egó az egységből, pedig a kapor jó, az undor… Tovább »

Ha békét akarsz, szállj le magadról!

Az van, amire figyelek. Ha a teendőket állítom az első helyre, akkor csak nőnek mint a dudva, előbukkannak a legváratlanabb helyekről, és mindig találok újabb elintézni valót, pl. szabadidőmben rendszerezni fogom a ketyeréimet, kipucolom az ezüstöt – ahogy ezeket mind meg is tettem, aztán pedig nyálfolyatva pihegek a kanapén, és több időért rimánkodok, mert azt csak úgy adják, nekem nincs benne felelősségem. Ha viszont arra figyelek, ami örömöt okoz, akkor ezek másodlagossá válnak.... Tovább »

Spirituális elha(j)llásaink

Akkor még arra vártam, hogy a bizonyosság egyszer csak rám szakad egy szép napon, tűzijátékkal, meg a szférák zenéjével, amit remélhetőleg aranyszárnyú puttók áriáznak majd a fülembe, a hitelesség kedvéért. És akkor onnantól hallgatok minden megérzésemre, nálam jobban tudó fénylények hozzák az információt, tudok majd levitálni és elmúlik a cellulitiszem. Nem barátkozom, de főleg nem kerülök intim kapcsolatba gyíkemberekkel… Szerző: Kenessey Tamara... Tovább »

Önkutatás helyett inkább élek – avagy miért nem tudunk érezni?

Egy ideje gyakran ütközöm abba a meglepő kérdésbe: “Hogyan kell érezni?” És általában nem tudok erre mit válaszolni. Hát hogy? Egyszerűen csak érezd! – ez jönne automatikusan, de túl egyszerűnek találtatik a válasz. Mintha legtöbbünkben egy ponton kikapcsolták volna ezt a pofonegyszerű érző-funkciót, mintha azt tanultuk volna meg, hogy bizonyos érzelmek helytelenek volnának, főleg ha… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!