Már megvagy!

Nem kell begörcsölni attól, hogy nő vagy

A napokban olvastam egy bejegyzést a fájdalmas menstruációról: az írónő – amúgy egész humoros stílusban – azt ecsetelte, mennyire utálja, gyűlöli ezt az időszakot, sőt tulajdonképpen az egész ciklusát, mert amint vége annak a bizonyos 5-6 napnak, újra kezdődik minden elölről. Maximum pár napig érezheti megint nőcisnek, szexisnek és vidámnak magát, aztán érik a pete, vele együtt a pattanások. Jönnek százával a kommentek: „nőtársaim, én is fetrengek, görcsölök, meg akarok halni”, „nem lennék nő, ha újraszületnék”, “milyen szerencsések azok, akik nem szenvednek”…stb., valakinek pedig annyira fáj ez az egész, hogy előre megjegyzi epésen, már „várja” azokat a hozzászólásokat, amelyek a nagy N-es Női lét megélési problémáinak tulajdonítják a fájdalmas ciklust. Kap vagy 50 lájkot, másoknak is elegük van – úgy tűnik – az okostojásokból. Összekacsintósan megállapítják, tűnjenek innen a guruk, meg mindenki, akinek van válasza az amúgy fel nem tett, ám valahol ott lebegő kérdésre: miért kell fájnia?

Veszem a bátorságot, és kommentelek, igaz csak 3 bátor „nőtársam” lájkolja, de legalább nem hurrognak le. Nyilván nem tudom a mindenkire érvényes választ, meg nem is ez a lényeg, de van tapasztalatom arról, hogy lehet görcs nélkül is.

Nem szeretném hosszan ecsetelni az elmúlt 20 évemet ebből a szempontból, mert kb. a legtöbben hasonlókon mennek/mentek keresztül: görcs, görnyedés, kimaradás, elhúzódás. A lelki állapot mindig alaposan rányomta a bélyegét a ciklusomra is, ezért az utóbbi egy-két év lelki kiegyensúlyozódása miatt gyakorlatilag már beállt egy normális ütembe, ám a fájdalom csak nem akart elmúlni. Utáltam is, és próbáltam megszabadulni tőle mindenhogyan: isten lássa lelkemet még szeretni is akartam, ám bárhogyan is fordultam hozzá, mindig ott volt a mögöttes motiváció: „csak múlj már el”. Nem tudtam átverni, szóval csak üvöltött tovább, dühében a földhöz vagdosott, és majd szétmarcangolt belülről. Egészen késő őszig, amikor a legnagyobb meglepetésemre épphogy csak beköszönt, majd – úgy tűnik – teljesen kiköltözött a méhemből. Nem szeretném elkiabálni, de válásunk lassan jogerőre emelkedik, 20 évig tartó szadomazó kapcsolatunknak végleg befellegzett – mármint a görcsé és az enyém.

A válás miértjére számtalan választ találok és találhatnék is magamban, de nem ez a lényeg. A kulcsszó minden tekintetben maga a FIGYELEM. Nem, nem az az elemző fajta, amikor egy problémát boncolgatunk, vagy kérdezés útján próbálunk analitikusan lejutni a válaszainkhoz. A szelíd, tápláló figyelemről beszélek, ami nem akar semmire sem rájönni, semmit sem megoldani, pusztán adni. Remélem érezhető a két hozzáállás közti óriási különbség.  

Jobb esetben a gyerekre sem akkor figyelünk, amikor már vagdossa magát a földhöz, ugye? Így a méhünknek és egész női működésünknek kijár a tápláló figyelem, hogy ne kelljen túlságosan felhívnia magára a figyelmünket, amikor éppen menstruációnk első napjához értünk. Mert ha figyelünk rá, nem csak boldog lesz tőle, hanem sokat tanulhatunk magunkról is: hogy épp mi a jó nekünk. Megtanulhatjuk, hogy hiába várják tőlünk, vagy próbáljuk magunkra erőltetni, a mi minőségünk nem a férfias állandóság és a stabilitás. És amint el tudjuk fogadni, hogy bizony minden hónapban van egy felfelé és egy lefelé ívelő szakaszunk, különféle megélésekkel, hangulatokkal, ide-oda cikázó energiákkal és hormonokkal, amint nem akarunk tampon-reklámlány módjára hulahoppozni a „nehéz napokon”, vagyis együttműködünk magunkkal, úgy még akár örülhetünk is végre annak, hogy nőnek születtünk – feltételek nélkül.

Forduljunk magunk felé szerető és tápláló figyelemmel, valós megérteni vágyással. Vállaljunk közösséget inkább ebben, és ne az áldozatiságban. És akkor igazán izgalmas felfedező útra indulhatunk magunkban. Görcsölés nélkül.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Már megvagy Facebook oldalát, így nem maradsz le a legfrissebb bejegyzésekről!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!