Már megvagy!

“Nem normális, hogy…” – a “többség” csapdája

“A szabályszerűség egy kikövezett út: kényelmes rajta járni, csakhogy nem nyílnak rajta virágok” (Vincent Van Gogh) Nagyon szeretünk ítéleteket alkotni arról, mi normális és mi nem. De feltettük-e a kérdést igazából arról, hogy vajon ki határozza meg azt, mi a normális? A közmegegyezés? A szokásrendszer? A társadalom? A pszichológia? A család? Vagy tényleg mi magunk?… Tovább »

Biztos rossz a valóság? – menekülj ki a “spirituális” (ön)átverésből!

Nem veszed észre, hogy a megrekedésedet, a változtatni nem tudásodat nem az okozza, hogy nem vagy elég alapos, állhatatos és rettentő szorgalmas abban, hogy egy újabb oldással talán (talán!) felold a problémáidat, hanem az, hogy a tévhit által vezérelve tovább mész… Ezt bizonyítja az oly sokszor feltett, kétségbeesett kérdésed: már annyit dolgoztam magamon, mi van még??? Miért mész tovább? Mitől félsz, ha leteszed a “varázspálcát”?... Tovább »

Félelmetes birtokolni, főleg azért, mert nem lehet…

“Ha igazi uralmat akarsz, dobd el az uralom illúzióját. Hagyd az életnek, hogy birtokoljon. Mert amúgy is azt teszi. Te csak történetet mesélsz arról, hogyan nem birtokol téged.” (Byron Katie) Sokszor mondják, hogy semmit sem birtoklunk, és ha szimplán csak elméleti síkon ereszkedünk bele ebbe a kijelentésbe, könnyedén beláthatjuk, hogy ez igaz: minden, mely körülöttünk… Tovább »

A “Halál” és a lányka – avagy a távolság és a végesség illúziója

Egy kisgyerek még nem érezhet rá, hogy amit gondol, az úgy van-e, ezért a feltétel nélkül elfogadott, megszűretlen gondolatokból később meghatározó tudatalatti hiedelem-világ keletkezik, ami furán torzítja el életünk felnőtt eseményeinek értelmezését, megélését. Azonban felnőttként ráébredhetünk arra, hogy mindig is mi voltunk, vagyunk és leszünk azok, akik elhisznek vagy nem hisznek el valamit, senki nem… Tovább »

Mire jó, ha nincs pénzed

Szeretem a jó-létet, ezért elképzelhetetlen lenne, hogy azt próbáljam kedves olvasóimnak bizonygatni, hogy a pénz szükségtelen anyagi világunkban. Sőt, akár még jó “tanítómesterünk” is lehet, hiszen mi emberek annyi mindennel ruháztuk fel, amivel – amúgy – egyáltalán nem rendelkezik, hiszen egy köteg papírról beszélgetünk… De… Elég sokat hadakoztam a pénzzel, és a kapcsolatunk sosem volt… Tovább »

Ha nem tudom, már tudom a lényeget

Ha egy kisbaba szeme elé napszemüveget teszel, tetszeni fog neki a másképplátás, az eddig tapasztalt dolgok elszíneződésé – ő minden új dologgal így van, élete folyamatos megtapasztalások és rácsodálkozások sora. Felnőttként már másfajta szemellenzőt öltünk; előítéletek, értelmezések kesze-kusza hálója szövi át látásmódunkat. Mindent tudunk, és rettenetesen megijednénk, ha valaki valami nagyon újat mutatna nekünk. Még… Tovább »

Szükségem van a szeretetedre! Vagy mégsem?

Ha első blikkre úgy tűnik, Byron Katie tanulságos, gyakorlati útmutatásokkal teli könyvének címe  a másiktól való elhidegülést reklámozza, fordítsd meg az elméden átfutó előítéletedet: a cím a másokhoz való közelkerülést hirdeti, és így máris közelebb vagy a valósághoz. Sosem az ítélkezéssel van baj, hiszen ez az elme működésének természete: muszáj értékelnie az őt körülölelő világot,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!