Már megvagy!

Ha békét akarsz, szállj le magadról!

Az van, amire figyelek. Ha a teendőket állítom az első helyre, akkor csak nőnek mint a dudva, előbukkannak a legváratlanabb helyekről, és mindig találok újabb elintézni valót, pl. szabadidőmben rendszerezni fogom a ketyeréimet, kipucolom az ezüstöt – ahogy ezeket mind meg is tettem, aztán pedig nyálfolyatva pihegek a kanapén, és több időért rimánkodok, mert azt csak úgy adják, nekem nincs benne felelősségem. Ha viszont arra figyelek, ami örömöt okoz, akkor ezek másodlagossá válnak.... Tovább »

Viszlát Elengedés Éve!

Valaki azt mondta, az elengedést is el kell tudni engedni. 🙂 Elengedésből nekem kijutott ebben az évben: kívül válás, nagymamám halála, belül pedig lejárt minták, mechanizmusok, hitrendszerek elengedése. Világ életemben tartottam attól, hogy lesz egy ilyen időszak, hiszen nem voltam az az “elengedős-típus”, ami abban is megmutatkozik, hogy kisgyerek koromban teljes testemmel védtem a játékaimat… Tovább »

Búcsúlevél egy valaha volt férjnek

Minden, az elválással járó negatív érzet után csupán az van, ami összehozott: a szeretet, ami minden formán túl van. Nem lesz attól érvénytelen, hogy nem ölti magára az elvártat, a vágyottat. Ha ezt tudod, semmi lényegit nem veszíthetsz el. A kör bezárul. Újra “kilátszik” a szeretet a fájdalom alól.... Tovább »

Csak tudatosan…

Én csak szeretnék végre már egy társat! Ja nem jó. Én nem is én vagyok, mert csak az ego azonosul. Lényem egy az univerzum minden létezőjével, tehát igazából ez úgy helyes, ha aszondom:... Tovább »

Mikor történnek a csodák?!

A „csoda-történés” tulajdonképpen egyáltalán nem annyira váratlan esemény, azonban az, ahogyan, amilyen módon megnyilvánul, sosem megjósolható. Ugyanis ez az a pont, amikor valami meghatározhatatlanul Erős lép a színre, és hirtelen világos lesz a számunkra, nem az elménk irányítása alatt állnak a dolgok, hanem valami sokkal hatalmas szövi rejtett szálait a tudtunk nélkül. Persze erre a… Tovább »

Miért jók a rossz helyzetek…

Kibékíthetetlen ellentétnek tűnik ugyan, pedig ez is csak nézőpont, vagy inkább szemléletmód kérdése. Előrebocsátom, hogy amiről a továbbiakban szó lesz, az nem erkölcsi-etikai megközelítése a számunkra negatívan érzékelt élethelyzeteknek, hanem inkább azok értelmére világítanék rá. Miért van szükségünk „rossz” helyzetre? Meddig „kell” tartaniuk ezeknek”? Ezeket fogom most egy kicsit boncolgatni. Persze az ötlet nem tőlem… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!