Már megvagy!

Ellentétbe teszem magam – konfliktusaink okai

  Mostanában elég sokszor figyeltem meg egy kollektív rossz szokásunkat: pártokat alkotunk. Ha szemben állunk egy véleménnyel vagy még esetleg bánt is az, átállunk a másik oldalra, de ez nem elég, pozíciónkat meg is erősítjük az ellentétes tábor hitvilágának negatív minősítésével. Véleményükkel együtt maguk az emberek is minősítést kapnak – lassan a másik egy nagy… Tovább »

A “Halál” és a lányka – avagy a távolság és a végesség illúziója

Egy kisgyerek még nem érezhet rá, hogy amit gondol, az úgy van-e, ezért a feltétel nélkül elfogadott, megszűretlen gondolatokból később meghatározó tudatalatti hiedelem-világ keletkezik, ami furán torzítja el életünk felnőtt eseményeinek értelmezését, megélését. Azonban felnőttként ráébredhetünk arra, hogy mindig is mi voltunk, vagyunk és leszünk azok, akik elhisznek vagy nem hisznek el valamit, senki nem… Tovább »

Nincs semmi bajunk, csak rossz felé nézünk

Nem rég egy olyan fotósorozatra lettem figyelmes, mely pszichiátriai betegekről készült – profi fotók voltak, igen sokkolók, egyértelműen sugárzott róluk, hogy a szenzációkeltés, a szörnyülködtetés célzatával születtek. Így ránézve, ilyen nézőpontból a dolgok mindig a legsötétebb oldalukat mutatják meg: ha fókuszunkban a félelem van, előttünk ilyen burkot öltenek a dolgok. Azt mondjuk rájuk, ez rettenetes,… Tovább »

Minden város mond valamit…

Életem során rengeteget álmodtam különféle helyekkel. Ezek sosem voltak azonosak valóságbeli megfelelőjükkel, sőt gyakran kombinálódtak össze egyéb városokkal – volt úgy, hogy egy hosszú folyó mentén Velence, Lisszabon, Prága és New York terült el, legfeljebb csak hangulatában hasonlatosan az eredetihez. Mostanában New York szeli át éjszakáimat, és a valóságomban is egyre több helyet foglal el… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!