Már megvagy!

Üdv te igazán új Élet!

De amint – a rend kedvéért – kikerülnek a szekrényből, kamrákból a dolgok, minden apokaliptikusnak tűnik. Pedig úgy is minden a helyén van, csak valami egészen furcsa, kaotikus formában. Erre mondják, a káoszban isteni rend uralkodik, és tényleg. Csak azért nem észrevehető, mert ilyenkor a felszínre kerül az is, ami már nem kell, és egy ideig ott van, amíg az ember nem fogja, keres egy konténert éjnek-évadján, vagy egy adományboltot, és tűnteti el a régi maradványait.... Tovább »

Önkutatás helyett inkább élek – avagy miért nem tudunk érezni?

Egy ideje gyakran ütközöm abba a meglepő kérdésbe: “Hogyan kell érezni?” És általában nem tudok erre mit válaszolni. Hát hogy? Egyszerűen csak érezd! – ez jönne automatikusan, de túl egyszerűnek találtatik a válasz. Mintha legtöbbünkben egy ponton kikapcsolták volna ezt a pofonegyszerű érző-funkciót, mintha azt tanultuk volna meg, hogy bizonyos érzelmek helytelenek volnának, főleg ha… Tovább »

Születés-élmény 30 fölött?

Egyszer mesélt valaki egy kísérletről, melynek során kisgyereknek kellett egy játékalagúton átkúszniuk. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a császármetszéssel született babák be sem másznak a csőbe. Életem során már többször “csőbe akartam magam húzni”, megnézni, vajon tényleg nyomot hagyott-e bennem születésem körülménye, és ha igen, akkor bizonyos automatizmusaim vajon visszavezethetőek-e erre a kezdeti… Tovább »

A félelemmel tényleg teremtünk? Vagy ez csak egy félelem?

Akkor akarjuk legyőzni a félelmeinket, ha attól félünk, hogy annak épp aktuális tárgyát úgymond “kiféljük” a világunkba is. Ha ez a hit nem volna meg, félhetnénk “kedvtelésünkre” is. Épp ezért talán érdemes megvizsgálnunk, él-e bennünk egy ilyen félelem-teremtő elképzelés. Hiszen ha nem, s ezáltal szabadon retteghetünk bármitől, amíg csak a kedvünk tartja, időnk engedi, akkor szabadon dönthetünk arról is, hogy csak simán abbahagyjuk a parázást!... Tovább »

“Hagyd” – A legjobb varázsige

Ez a kis tetoválás nem üzen többet, minthogy ne élj a fejedben. Lásd meg, ki vagy a gondolataid nélkül, hagyd el azokat, és fordulj önmagad felé. Létezz. Ne akarj mindent megmagyarázni, és ha az emberek ezt nem veszik jó néven, hagyd, hogy megtegyék, hogy nem veszik jó néven. Hagyd meg nekik, az övék. – Egy tetovált lány vallomása... Tovább »

Hogyan “küzdjük le” a bizalmatlanságot?

Sokáig gyötrőhetünk a bizalmatlanság nyomasztó érzéseivel, amíg egyszercsak rá nem jövünk, “a bizalmatlan én” tulajdonképpen nem is létezik. Csak a fejünkben lévő gondolat, és semmilyen megfogható, megragadható tulajdonsággal nem bír, csakis más gondolatokkal, melyek hozzá tapadtak. Amint megpróbáljuk megkeresni ezt a “bizalmatlan ént”, gondolatokat, emlékképeket és testi érzeteket fogunk találni. Amint megpróbáljuk az ezek mögött lakozó “ént” megtalálni, úgy a végén nem találunk senkit. 🙂... Tovább »

“Nem normális, hogy…” – a “többség” csapdája

“A szabályszerűség egy kikövezett út: kényelmes rajta járni, csakhogy nem nyílnak rajta virágok” (Vincent Van Gogh) Nagyon szeretünk ítéleteket alkotni arról, mi normális és mi nem. De feltettük-e a kérdést igazából arról, hogy vajon ki határozza meg azt, mi a normális? A közmegegyezés? A szokásrendszer? A társadalom? A pszichológia? A család? Vagy tényleg mi magunk?… Tovább »

“Úgy is csak addig fáj, amíg ütsz” – lelki terheink illúziója

Egészen a mai napig tudattalanul élt bennem az a hit, hogy még rengeteg mindent kell magamban lelkileg feloldoznom, amíg végre megengedhetem magamnak, hogy boldog egyszerűségben létezzek. Míg nem egy kedves barátom fel nem világosított: “Minden lelki terhem / emlékem / tapasztalásom értelmét veszti, ha felfogom végre, hogy NEM KELL hogy fájjon.” Én azzal ütlegeltem magam,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!