A helyemen vagyok akkor is, amikor nemet tudok mondani másoknak, és nem kapok magamra felnőtt embertársaim felelősségét, feladatait. A helyemen vagyok, amikor mindenki a maga szerepét játssza a történetben. Amikor rájövök, hogy nem kell rabjává válnom a kényszereimnek, és biztonságban meg tudom őket figyelni, anélkül, hogy belevonódnék a játékukba, és túlzottan a hatásuk alá kerülnék. Amikor sok év – olykor keserves és reménytelennek tűnő – munkája egyszer csak váratlanul, mégis olyan odaillően, finom egyszerűséggel meghozza a gyümölcsét.... Tovább »

Mire tanít a jógám? Alázatra, a határaim ismeretére, a múlt feldolgozni tudására, a stressz kezelésére, és arra, hogy a jóga sem csodaszer. A Jóga Világnapjának (jún.21.) alkalmából készítettem egy kis összeállítást, mit tanultam/tanulok a jógámtól jelenleg, hiszen mindig jó „összerántani” a fejünkben a tapasztalatok ad-hoc módon csüngő sorát, és ránézni az útra, ami már mögöttünk van.... Tovább »

Nem csupán a túlélés, de a gyarapodás is születés adta jogunk. Hiába küzdesz meg a sárkányaiddal, ha az alapproblémát nem sikerül megoldanod: nem szakítasz végleg a régi mintáiddal, az önsorsrontással, az olyan negatív tendenciákkal, mint például önmagad alulértékelése.... Tovább »

Bántás, elvárások, feltételek, önbizalom-kikezdés, sértegetés, fenyegetés, szeretetmegvonás, hazudozás, kötekedés, megalázás, agresszió, pszichológiai erőszak, félelmet keltő viselkedés, üvöltés az egyikben, és ennek passzív változata, teljes érzelmi és testi elhanyagolás, szeretetmegvonás, kétségekben hagyás, folyamatos és következetes visszautasítás, kiszolgáltatottság-keltés a másikban. De egy közös: az önbizalmam teljes elvesztése, a személyiségem széthullása, teljes önmegkérdőjelezés, elfojtott düh, önhibáztatás.... Tovább »

Egy ideje – mint az látszik is – küzdök azzal, hogy írjak erre a blogra. Pedig szép dizájnt is terveztettem neki, hosszabb hallgatás után nagy lelkesedéssel újra is indítottam februárban, aztán megint elapadt bennem a szó. Nem mintha ne lett volna mondandóm, sőt, mégsem ment a továbbadás. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért… Először arra gondoltam,… Tovább »

Ha én írnám a gusztustalan cigis dobozokra az elrettentő példamondatokat, tuti így fogalmaznék: Dohányozni nagyon bonyolult, leszokni könnyű. De miért is? Mióta csak dohányoztam, mindig jöttek olyan időszakok, amikor megpróbáltam ráeszmélni, hogyan tudnám abbahagyni ezt az egészet. Aztán feladtam, cigizni jó, majd máskor, most nem, és vártam arra a bizonyos reggelre – amelyről annyi exdohányos mesél -,… Tovább »

Rájöttem, semmin nem kell változtatnom, semmit nem kell kiiktatnom, csupán sorba tennem a prioritásaimat. Neked hol szerepel a napodban a legfontosabbnak tartott dolog? Ma olyan váratlan felfedezést tettem, amiről mindig is tudtam. Tudom, ez nem hangzik valami okosan, de hajlok rá, hogy valójában azt fedezhetjük fel, amit már ismerünk, maximum eddig nem igazán volt a… Tovább »

  A hétvégén elkezdtem a nőijóga oktatói tanfolyamot, és gondoltam mindig hozok nektek egy-egy témát, ami felbukkan bennem ezen időszak alatt. A címmel ellentétben egyáltalán nem valami receptet szeretnék veletek megosztani, hanem pár gondolatot a ráhagyatkozásról.  „Hagyd” – ez van felírva a csuklómra. Először tollal került oda a gimnáziumi matekos képletek helyett, egyfajta „puskaként”, amelyet… Tovább »

A napokban olvastam egy bejegyzést a fájdalmas menstruációról: az írónő – amúgy egész humoros stílusban – azt ecsetelte, mennyire utálja, gyűlöli ezt az időszakot, sőt tulajdonképpen az egész ciklusát, mert amint vége annak a bizonyos 5-6 napnak, újra kezdődik minden elölről. Maximum pár napig érezheti megint nőcisnek, szexisnek és vidámnak magát, aztán érik a pete,… Tovább »

Az utóbbi néhány hónapban – amíg a Már megvagy blog szünetelt – számtalanszor írtam meg a „na most aztán írni fogok” hangvételű bejegyzéseimet, de aztán mindegyik verzió a kukában landolt. Nem talált a téma, elapadtak az ötletek, valami a végéhez ért. Olyannyira, hogy még azon is elgondolkodtam, itt az idő bezárni a blogkaput, és kiötölni… Tovább »