Ha nem tudod megélni a vágyaid, hiába kívánod, nem történik meg veled az óhajtott dolog, vagy egyszerűen csak félelmet, feszülést, fájdalmat váltanak ki belőled bizonyos helyzetek, közlések, emberi interakciók, melyeket más akár még jónak vagy épp közömbösnek is ítél, de te mégis zaklatott vagy tőlük, akkor jusson eszedbe, hogy épp tévesen azonosítasz. A jelenben megjelenő dolgot tudat alatt összekapcsolod egy múltbéli emléknyommal, feltöltöd azt negativitással, és máris valóságosnak éled meg. Legtöbben ilyenkor a külső körülményeknek feszülünk neki, akarjuk azt megváltoztatni, netán hibáztatásba kezdünk, holott az épp e téves azonosítás, és az abból éledő negatív érzeteink miatt tűnik számunkra szörnyűnek, netán elviselhetetlennek. Belenyúlni ilyen módon a valóság szövetébe értelmetlen, hiszen az emléknyom még ott lappang bennünk, bármikor aktivizálódhat (tapasztalatom szerint fog is, lesz, ami újra előhívja), főleg azért is, mert a változtatási hajlandóságunk leginkább félelemből ered, mintsem valódi vágyból. Nem is szólva arról, hogy a folyamatosan létrejövő helyzetek, az azokat „kitömő” energiamintázatok nem véletlenül kísértenek bennünket: egyszer valamit félreértettünk, mélyen megsérültünk, ezért később újra és újra teremtjük azokat az eredetire roppantul hasonló szituációk révén. (Hogy miért történik mindez és mi ennek a „haszna”, az elkövetkező cikk témája lesz.) Téves azonosításainknak se szeri, se száma – egyeseknek több, másoknak kevesebb. Bár mindegyik megbontható és kioldozható, a „sikeresség” nagyban függ attól, hogy egy ilyen fals kapcsolódáshoz mennyi élményt, történetet tapasztottunk hozzá az idők folyamán, – mintegy igazolva azok létjogosultságát –, valamint erejük nagyban függ a közmegegyezéstől, az emberiség közös tudattartalmaitól, és azok gyakorlati alkalmazásától. Most nézzünk néhányat a leghangsúlyosabb tévedéseink közül. Szeretet = Fájdalom Leginkább párkapcsolataink tudattalanjában lappangó, a mélyebb intimitást igencsak gátló azonosítás ez. A másik bármilyen formájú féltése, a folyamatos elégedetlenség – és sértettség érzet, a drámák generálására való vágy mind azt sejteti, hogy a szeretettel összekapcsolható helyzetekben felütötte magát a fájdalom is egyidejűleg, holott a kettőnek tulajdonképpen semmiféle köze nincs egymáshoz. Sajnos az emberiség kollektív tapasztalata is kellőképpen megerősíti ezt a hitet, gondoljuk csak a világirodalom legszebb szerelmes történeteire. De nem lehetséges, hogy a szeretetben, mely inkább lényegünk, mintsem érzelmünk, ilyesfajta érzelmek igazából nem burjánozhatnak el? Nem lehetséges, hogy fájdalmunk inkább annak a jele, hogy valami éppenséggel nem úgy történik, ahogy szerintünk annak történnie kéne, és inkább elutasítunk, mintsem magunkba fogadnánk? Ha ez így van, akkor a fájdalom az irányítás édestestvére, és nem a szereteté. (A fájdalomtest feléledését és annak tudatosítását remekül elmagyarázza Eckhart Tolle.) Elengedés=Veszteség A minket már nem építő, szükségtelen helyzetek és emberek elengedése gyakran jár mély szomorúságérzettel, vagy további makacs ragaszkodással, és ezzel együtt újabb fájdalomkörök generálásával. E megakadtság azért is tud ártalmas lenni, mert feleslegesen gyűjtjük továbbra is azt a túlhaladott energiát, mintázatot, amit tulajdonképpen már rég megértettünk és a helyére tettünk, de a téves azonosítás, az ezzel járó bűntudat miatt még mindig tocsogunk bennük. Pedig az elengedés nem lehet veszteség, hiszen ami igazán hozzánk tartozik, mert a lényegünkből fakad, az velünk marad és épít. Az elengedést gyakran azonosítjuk az elválással is, holott ezt is legfeljebb csak érinti a fogalom, de nem fedi le teljesen: van olyan, hogy egy kapcsolat bizonyos aspektusa halványodik ki és „engedődik el”, mely által megoldódik a konfliktus. Azonban ha a kapcsolat alapja olyan energiákra, hamis meggyőződésekre, hitekre és elvekre (vagyis illúziókra) épül, melyektől már megszabadultunk, akkor valószínű a viszony maga is felbomlik. Ha ezt nem azonosítjuk a veszteséggel, az ezzel járó fájdalom érzete sem bukkan fel. Változás/Új élethelyzet=fenyegetettség, veszély Mivel a formák szintjén minden változik, hullámzik, születik és elmúlik, egyik legalapvetőbb szorongásunk, állandó nyugtalanságérzetünk forrásában a fenti félreértés rejlik. A valóságot már nem tudjuk felfedezni kívánó, kíváncsi látásmóddal figyelni, mert megtanultuk, hogy a változásokban ne lehetőséget, hanem veszélyt érzékeljünk. Tévedésünk alapvető oka a nem-tudástól való rettegés, mely pedig a mindent kiszámítani, kikalkulálni akaró elmékbe csimpaszkodásunkból fakad. Ha drasztikus változás lép be életünkbe, azt rögtön pozitívnak vagy negatívnak bélyegezzük – rendszerint az utóbbinak -, holott ezek nem egyebek, mint tanulandó feladatok, lehetőségek, újabb építőkockái sorsunknak. Nem véletlen, hogy ha drasztikus újjászületés megy bennünk végre, sokak majd mindenáron meg akarnak győzni az ő igazukról. Újat képviselni sokak számára félelmetes. De mi lenne, ha minden változásra érdeklődve tekintenénk? Valószínű az egész életminőségünk megváltozna, nyitottá válnánk, mindemellett pedig a szorongás helyett finoman remegő izgatottságérzet költözne a gyomrunkba. A hogyan itt is jogos kérdés – nem véletlen, hogy a divatos megerősítések mit sem érnek, míg a mormolt szavak jelentése számunkra negatív érzetet kelt, befeszülünk tőlük. Hiába mondogatjuk például, hogy „szeretem magam” vagy „elfogadom a változást, mert az jó”, amíg a tartalom (többnyire tudat alatt) teljesen ellentétes üzenetet hordoz. „Fájni fog”, „elfogadom a fenyegetettséget, mert az jó” – szerencsére nem olyan fából faragtak minket, hogy ezt bevegyük. Ahelyett, hogy időnket mantrákra vesztegelnénk, érzeteink tudatos, előítélet-mentes figyelése lassan kikúrálja ezeket a félreértés-gócokat, kioldódnak a gubancok, és a rádöbbenések által nemcsak abban az örömteli, homlokra-csapós „de hülye voltam” élményben és sok nevetésben lesz részünk, végül az elménkben, és így közvetlen megtapasztalásainkban is helyére kerül a meggyógyult valóság. Folytatás következik! Kapcsolódó cikkek: Ha nem tudom, már tudom a lényeget Fotó: Robert and Shana Parkeharrison
Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalamat, ahol még több tartalmat találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: