Minden teremtett dolog gyönyörű, hiszen a forma mögött ott van a lényege, a semmi/lényeg/tiszta tudat, amiből származik. Egyetlen dolognak nincs értelme: a sok negatív meggyőződésnek. Feladni nem a szeretetben vagy a jóban való hitünket kell, hanem a velük szembeni ellenállásunkat. – A The Sunset Limited margójára Tegnap este találtunk rá a The Sunset Limited c. filmre, melyben két New York-i férfi, Tommy Lee Jones és Samuel L Jackson 90 percben vitatkoznak az élet értékéről és értelméről. A kiinduló pontot az adja, hogy a fehér fickó véget akar vetni az életének, de a fekete megmenti, kisebb erőszakot alkalmazva felcipeli a lakásába, majd megpróbálja meggyőzni őt Isten létezéséről. Tommy Lee Jones egyfajta félreértelmezett “buddhista” álláspontot képvisel; szerinte az élet szenvedés és fájdalom, és az egyedüli megnyugvás csupán a halálban lehetséges, amit ő a fizikai halállal és a teljes megsemmisüléssel, nem-léttel azonosít. Ezzel szemben Samuel L Jackson a teljes ember ideáját és isten szeretetét hirdeti, nem hisz az eredendő bűnben és rosszban, azt gondolja, hogy azt maximum az ember hozhatja létre önmagában és a világban pont az ilyen sötét látásmóddal. A fehér ember számára elképzelhetetlen, hogy tovább tudjon élni egy olyan világban, ahol minden érték, minden forma a mulandóságnak van kitéve. Hiszen akkor minek bármit is csinálni, ha az úgyis elveszik?! Azt gondolja, hogy akiből kioltódott a félelem, azt semmi sem tudja visszatartani attól, hogy ne legyen öngyilkos, hiszen – szerinte – a félelem az egyetlen motiváló erő az e világban maradásra. A Tommy Lee Jones által alakított kiábrándult embernek is megvan az igazsága, csakhogy egy ponton elbicsaklik: a feladáshoz való ragaszkodásban. Érezzük a paradoxont, ugye? Hogy lehet ragaszkodni a feladáshoz? Hiszen a két dolog egyszerre nem létezhet, mert akkor kioltanák egymást. Pont ezen a ponton bukik el az a vágya, hogy megnyugodjon a Semmiben, hiszen eleve egy félelem (ragaszkodás) hajtja annak megtapasztalására. Az ő vágya totálisan egoista: csak az ego tud belehalni abba, hogy semmi értelmeset nem tud létrehozni ebben a világban, mert “minden forma mulandó és minden ragaszkodás szenvedés”. És aki az egójával azonosítja magát, a rájövés által valószínű tönkremegy, és nem lép tovább a másik oldalra, ahol Samuel L Jackson áll. Az örök mély-énjének, a teljességnek és az egységnek a megtapasztalásához, ahol minden öröm, a születés-mulandóság körforgása pedig csupán tét nélküli játék, hiszen az a mély-én számára nem létezik. A film rengeteg téves azonosítást, értelmezés vet fel, amiről szükségszerű beszélni. Hol rejlik a fehér ember tévedése?: “A vágynélküliség azt jelenti, hogy az ember teljesen lemondóvá és kiüresedetté válik, nincs ami motiválja.” A vágynélküliség azt jelenti, hogy nem képzel a világodban hiányt, vagyis teljes és elégedett vagy azzal, ami éppen van neked. (Az erről szóló cikkünket ide kattintva olvashatod.) Még ha a közmegegyezés vagy a múltból származó értelmezéseid szerint a jelenlegi helyzetet “rossznak” is minősített, te képes vagy arra az alázatra, hogy elfogadd ennek létjogosultságát és azt, hogy érted van a helyzet, hogy valamit megtanulj. Ezért nem azzal foglalkozol, hogy kimenekülj belőle, hanem hogy megtapasztald és ezzel együtt meg is értsd, miért szolgál téged az adott dolog. “Az semmi egyenlő az ürességgel.” A semmi nehezen meghatározható “valami” :), ám az üresség nem a semmi szinonimája, hanem a lemondásé, ami viszont nem a megadással rokon. Az üresség egy totálisan nyomott, tehetetlen és belefáradt hangulat, vagyis egy érzés – a “kit érdekel” hetyke és unott legyintése vagy az a bizonyos “leszarom tabletta”. A semmit akkor tapasztalhatod, amikor egy dolog nincs a tudatodban, ezért nem fecsérelsz gondolati és érzelmi energiát. Amikor egy régóta nyomasztó dologról lehullanak a negatív képzet- és érzettársítások, az a valami visszahullik a semmibe, hiszen sosem létezett, csupán csak mások és a te tanult ítéleteid alapján kezdett formát ölteni. A forma viszont csak ebben a világban érzékelhető, létjogosultságát a meggyőződéseink és a hitünk képzi. Gondoljunk bele: valaki felhívja a figyelmünket, hogy pálmafák léteznek, pedig mi erről nem tudtunk (oké, abszurd példa, de talán előfordulhat…:)). A pálmafa attól válik “létezővé” a számunkra, hogy beemeltük a tudatunkba. Mondhatjuk azt, hogy az tőlünk függetlenül már létezett mások számára. De valóban így van? Létező attól, hogy tudunk róla? A pálmafát, vagyis annak lényegét (és itt nem az atomokra gondolok) nem tudjuk az elménk alapján megtapasztalni, ugyanis csak leírásunk lehet róla. A pálmafa definíciója egyenlő magával a pálmafával? És a pálmafa látványa? Az lenne a pálmafa lényege? És a tapintása? Ez egyenlő a lényeggel? Mindez egyszerre adja ki a pálmafát mint létezőt, vagy egyik sem? A semmi valójában a dolgok elme nélküli megtapasztalása, maga a lényeg, ami mindenben ott lüktet a sok meghatározás, kép, szín, szag, érintés, érzet mögött. A semmi az, amiből minden születik, majd minden visszafordul. A semmi azonban nem üres: ítéletek, pozitív vagy negatív viszonyulás nélkül figyelni a világot azonos a létezés örömteli megtapasztalásával. Míg a teremtett világban a változás az egyetlen állandó dolog, a “semmi” örökké tart. Ez a semmi igazából azonos a mi örök énünkkel, ami a fizikai halálunktól független létezik. Az ember képes arra, hogy erre ráébredve ebből az alapállásból létezzen és tevékenykedjen a világon, és ne a világhoz fűződő, épp ezért feltételes érzelmei áldozataként létezzen. “A félelem akadályoz meg minket abban, hogy ne cselekedjünk helytelenül.” No igen, és ezért hoztuk létre a bűnt meg a büntetést is. Én még embert, de állatot sem láttam, aki a fenyegetésre valóban, zsigerekig, minden szinten felismerte volna, hogy cselekvése éppenséggel nem szolgálja se az ő, se a mások érdekét. Már pedig nem az a lényeg, hogy tényleg, saját döntése alapján jusson el egy bizonyos meglátásra? Hiszen az az egyetlen garancia arra, hogy többet nem lép “ugyanabba” a folyóba. Mindenkinek magának kell rájönni arra, mi a helyes az ő életére vonatkozóan. Akit fenyegetnek, megfeledkezik a szabadságáról, aki büntet, el sem tudja képzelni, hogy valami ne a saját elképzelései szerint alakuljon. Egy közös bennük: mindketten fogságban vannak. Ha kioltódik a félelem, szeretet van: a szeretettel teljes ember pedig irányt mutat, de nem irányít, aki pedig szabadsággal követi, az átalakul és nem rákényszerül. “Ha minden teremtett dolog elmúlik, semminek nincs értelme, minden értéktelen” Minden teremtett dolog gyönyörű, hiszen a forma mögött ott van a lényege, a semmi/lényeg/tiszta tudat, amiből származik. Egyetlen dolognak nincs értelme: a sok negatív meggyőződésnek. Feladni nem a szeretetben vagy a jóban való hitünket kell, hanem a velük szembeni ellenállásunkat. Ugyanis ha valamit nagyon akarunk, azzal folyamatosan azt tudatosítjuk, hogy hiányunk van a vágyott dologból, nem érdemeljük meg most, vagyis ellenállunk neki. Ez az egyetlen, aminek semmi értelme és semmi jó oka nincs, ezért hát érdemes elengednünk, vagyis többet nem erre figyelnünk. Amint kezdjük felfedezni a lényegünket, annál inkább telik meg minden teremtett dolgunk vele, hiszen ebből, és nem félelemből cselekszünk. Ilyen formán minden ilyen, közvetlenül a Lényegből eredő gondolat ennek a Lényegnek a közvetlen tükröződése lesz a világban, legyen az egy ötlet, egy műalkotás, egy emberi kapcsolat, vagy szimplán egy jó ebéd, igazából bármi. Bármi ami gyönyörködtet a világban, közvetlenül a Lényegből/Forrásból/Egységből fakad. Csak abban az esetben korcsosulhat el, ha az embernek ez így sem jó, és jól belenyúl az egójával. Jó példa erre a “szétköltött” vers, ami nem a lényeget, hanem az ügyeskedést és izzadságszagot tükrözi, és persze lehetne számtalan, torz dolgot még felsorolni, ami az emberi beavatkozásik kényszer rombolását mutatja. Samuel L Jackson végül nem tudja átbillenteni a fehér embert saját határán, és nem érti az okát, hogy akkor miért kellett találkozniuk. Talán, hogy rájöjjön ő is, nem igazán irányíthatunk semmit. És talán arra, hogy mégha nagy dölyfösen azt is hisszük, mi mentjük meg a másikat, lehet ez épp fordítva történik…. Fotó: http://www.spietati.it/z_scheda_dett_film.asp?idFilm=3730
Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalamat, ahol még több tartalmat találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: