Nem veszed észre, hogy a megrekedésedet, a változtatni nem tudásodat nem az okozza, hogy nem vagy elég alapos, állhatatos és rettentő szorgalmas abban, hogy egy újabb oldással talán (talán!) felold a problémáidat, hanem az, hogy a tévhit által vezérelve tovább mész… Ezt bizonyítja az oly sokszor feltett, kétségbeesett kérdésed: már annyit dolgoztam magamon, mi van még??? Miért mész tovább? Mitől félsz, ha leteszed a “varázspálcát”?
“Ha találkozol az úton Buddhával, öld meg!” – ezt a látszólag “szentségtelen” köant Lin-csi, egy kilencedik századi zen mester mondta. Becsapós utasítás ez. Mit jelenthet? Azt, hogy Buddha vallási imádat tárgyaként való tisztelete a tanításoknak lényegi mondanivalójával megy szembe. Te találkoztál-e már “buddhával” az úton, és bedőltél-e neki? Szerintem igen lesz a válasz.
Az elmének kell a csiribiri hókuszpókos csoda, a plejádi Ashtar, az arkangyalok, a vízen járás az ilyen-olyan rezgések, ikerlángok, lélektársak, hogy az UFÓ-k építették a piramisokat, a Chemtrailről nem is beszélve… Nem baj ez, de csak egy pontig tud vinni és fárasztó lesz. Minden spirituális, ezoirányzat ad valamit, talán még azt is érzed, hogy jót tett neked, de egy idő után elkerülhetetlenül, még a legtudatosabb emberek is a csomagolásba zúgnak bele és nem az ajándékba. Még azt sem mondom, hogy nem úgy van, ahogy mondják. Mégis ki vagyok én, hogy az UFÓ-k létezését megkérdőjelezzem? 🙂 De valóban tudhatod, hogy igaz? Figyelj arra, amikor a hit ragaszkodássá válik, a kíváncsi érdeklődés pedig mániává. Mit akarsz elkerülni azzal, hogy az egész világlátásodra ráhúztál egy koncepciót? Miért nem jó neked az életedben?
Tudom nagyon jól, hogy ezek a kérdések félelmet csiholnak benned, mert már teljesen a részeddé építetted a “keresést”, és el is hitted, hogy ez neked milyen üdvözítő és nyugalmat adó. Életmódoddá tetted az ezotériát! Biztos erre vágysz? Mindeközben te hol vagy? Ki éli az életedet? A problémák és a megoldásukra irányuló cselekedetek, melyek egyre többször ezoirányzatokban öltenek testet, elhatárolnak téged a most-tól, önmagadtól. Túl sok az agyalás, az (összeesküvés)elméletek, és a távoli galaktikus rendszereken vagy lélektársadon való töprengés, a felsőbb erőkhöz történő imádkozás és alkudozás, a kívángatás – ez mind totálisan elhatárol magadtól. Vajon az igazságot találtad meg abban, hogy tudod a lélekvándorlás lépéseit és a karmán merengsz? Vajon ez a spiritualitás? Jobb lesz neked attól, hogy van lélekvándorlás, vagy inkább ráérsz halogatni, hogy elkezd élni önmagad?
Hangsúlyozom, semmilyen irányzat igazságtartalmát nem tisztem megkérdőjelezni! Csak arra próbálok rámutatni, hogy a csomagolásba vagy belebolondulva! És ezért kritikátlanul még abban is hinni kezdesz, amire ösztönből húzod a szád. Én például azt gondolom, Osho sok minden jót mondott. De ha azt mondanám: ő a mester és kritikátlanul innám a szavát, a végén még autót is lopnék vagy szexorgiákra járnék (ugyanis Osho csinált ilyeneket.) De mindent belőle elítélni sem kell az életmódja miatt , mert igenis sok igazság van abban, amiről beszél. Az igazságra figyelj, ne a csomagolásra!
Nem bízol ugyanis abban, hogy van benned valami olyan fantasztikus rész (nevezzük intuíciónak), mely képes szelektálni a sok színes kavalkád csalogató és hívogató jótanácsai közül, mely képes mérlegelni, mi az, amit befogadhatsz és épít, mi az, ami újabb kerülő utakra hajt. Ha mást nem, ezeknek az irányzatoknak, módszereknek és technikáknak az intuíciód megerősítése nagy haszna lesz. De nem azért, mert a technika vagy a mester tökéletes, hanem azért mert szándékodban áll megoldani az adott problémádat. Sokszor mindig azt vettem észre, hogy nem maga a technika segített, hanem az, hogy megfogalmaztam a problémát és a velem szemben ülő belém kérdezett. Mire elővette volna a “varázstudását”, már rég nem volt szükségem rá, csak az egómnak, a “biztonság kedvéért”, a kielégülésért.
Úgy látom azonban, hogy a többség sem a fő bajjal van elfoglalva. Mert ha ezzel lennének, nem tudnának megélni többé a problémáidból. Inkább elvisznek a Plejádokig meg az előző életeidbe, persze nem feltétlenül szándékos félrevezetés miatt. Egyszerűen kevesek mondták még ki azt az alaphiedelmet, mely ezt a sok kört futtatja velünk. Még pedig azt:
VALAMI BAJ VAN VELEM, VALAMI NINCS RENDBEN VELEM!
Egy-egy nem kívánt élethelyzetedbe való beakadásod lényegi alaphiedelme ez. És aki keresésre és megoldásra hajt, az szintén ez a részed… De mi lenne, ha a velem szót a gondolkodásom-ra cserélnéd, és megnéznéd alaposabban ezt a hiedelmedet mielőtt még elkezdenél egy újabb tanfolyamot? Nem veszed észre, hogy a megrekedésedet, a változtatni nem tudásodat nem az okozza, hogy nem vagy elég alapos, állhatatos és rettentő szorgalmas abban, hogy egy újabb oldással talán (talán!) felold a problémáidat, hanem az, hogy a tévhit által vezérelve tovább mész… Ezt bizonyítja az oly sokszor feltett, kétségbeesett kérdésed: már annyit dolgoztam magamon, mi van még??? Miért mész tovább? Mitől félsz, ha leteszed a “varázspálcát”? Talán azt gondolod, hogy ha nem lesz bajod, a bajjal élők majd jól kiközösítenek? Talán azt gondolod, akkor lenne rendben veled minden, ha az életed külső tényezői (sok pénz, csudás párkapcsolat, kreativitást adó munkahely…stb) ezt bizonyítanák? Megkérdőjelezted már, hogy a külső körülmények árulkodnak-e vajon az ember rendbenlévőségéről? Esetleg attól félsz, hogy nem fogsz tudni mit kezdeni magaddal?
Amint látod, erre az alaphiedelemre rengeteg-rengeteg hiedelem rakódik rá. Nézd meg mindet! Bontsd le! Foglalkozz közvetlen életeddel, és az azzal kapcsolatos ítéleteidet is mind-mind bontsd le! Ne menekülj többé el innen! Ez pont olyan, mintha inni járnál a kocsmába zsibbadásért, csak te inkább az ezoklubokat választod. Ugyanaz az indíttatás csak más a forma. Amit az életedről gondolsz csupán egy koncepció, a létezésed valódi! Az igazság itt keresendő! Söpörd le a sok ítéletet arról, miért nem vagy teljes, miért nem vagy jól a saját életedben!
És amint szép fokozatosan a koncepciók nélküli tiszta valósággal végre kapcsolatba kerülsz és egy leszel vele, rájössz, hogy isten, amit kerestél, egyáltalán nem nyálasan szerető csiribiri, rózsaszín szivárvány vagy büntető zord atya, villámdobáló dörgedelem, hanem itt lélegzik mindenben körülötted. Igen, a legprofánabb, leghétköznapibb cselekedetben is. Mindig, mindenhol és mindenben, válogatás és kirekesztés nélkül: a születésben, a halálban, a fájdalomban, a mosogatásban, a szerelmeskedésben, a fáradságban, a kiválasztás folyamataiban, a könnyekben, örömben ott ragyog a létezés mérhetetlen öröme. Ehhez semmilyen bölcselet, szentkönyvekbe fektetett igazság, ezoirányzat nem tud közel vinni, maximum az érdeklődésedet kelti fel. Egy békés, mindennel összhangban lévő, aktuális (akármilyen jellegű!) cselekedeteiben jelen lévő embernél nincs is spirituálisabb a világon! 🙂
Ha tetszett a cikk, szeretettel várunk facebook oldalunkon is!
Fotó: Eric Johansson
Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalamat, ahol még több tartalmat találsz!
Érdekes, tényleg. Csak ez a dolog:”Mindeközben te hol vagy? Ki éli az életedet?” Mikor ilyen merül fel, nálam az a kérdés követi: miért, ki tudja, hogy milyennek KELLENE lennie az életemnek?? Ez olyan, mint mikor azt mondják, hogy ha abbahagyom a dohányzást, öt-tíz évvel tovább fogok élni. MINÉL tovább?? Talán valaki tudja, hogy pontosan meddig élnék cigizve és meddig cigi nélkül? 😀
De amúgy oké, értem az írás célját, és ismerek olyanokat, akikre nagyon is passzol úgy, ahogyan írva vagyon 🙂 Van viszont egy olyan vetülete, amivel nem tudok teljesen egyetérteni.
No, mindegy, de legalább idetaláltam, látom, sok-sok érdekes írás van még ezen a témán kívül is 🙂
Szia! Köszönöm a pontosítást. De egyébként a cikk arról szól, hogy “tök mindegy”, nem a csomagolás a lényeg, hanem amit mondunk vagy teszünk.
Szia! Kénytelen vagyok egy pontosítást hozzáfűzni, mert bár régi a cikk, de nem árt(hat) az igazsághoz hűbb kép.
Osho sosem lopott autót! Sok autót kapott ajándékba a tehetősebb követőitől, mert szerette az autókat, – de sosem szorult a lopásukra (ahogy az írás itt sugalja).
A “szexorgiákon” sem résztvevő volt (legalábbis feltételezhetőleg), hanem a dinamikus meditációinak valamelyik “formája” lehetett, amit aztán azért állítottak be “szexorgiának” az Őt támadók, hogy ezen a módon is lejárathassák.
A cikk mondanivalójával egyébként egyet értek (ha egyáltalán jól értettem), – ezért sem tartom célszerűnek, hogy pontatlan állításokkal kellene az írtakat beárnyékolni.