Ne gondolkodj pozitívan! – Hagyd az erőlködést!

“Fordítsd a figyelmedet a pozitívra, sőt ismételgesd magadnak a jó dolgokat fogmosás közben, ragassz cetliket a feng-shui szerint, és akkor minden oké lesz. Ha nem, akkor vess magadra, rosszul csináltad” – intenek a New Age guruk. Abban igazuk van, hogy rosszul csinálod, ugyanis nem szándékosan, de szerintem félrevezetnek. A boldogságunk kulcsa valóban az, hogy hova irányítjuk a figyelmünket.  Csakhogy nem a negatív gondolatról kell a pozitívra figyelnünk, hanem mindezeken túlra! Gondolataidat hosszabb távon megtartani lehetetlen, mert legyenek akár pozitív vagy negatív töltetű érzelmekkel kibélelve, attól még csak gondolatok és érzelmek maradnak, melyeknek közös tulajdonságuk, hogy illékonyak, maximum töltetük intenzitása szerint járnak vissza hozzád időről-időre, míg ki nem üresednek. Próbálj csak megtartani egy iszonyú pozitív gondolatot, az hamarosan -töltetével együtt – anakondaként fog kicsusszanni az elmédből. A végén pedig – akárhányszor próbálod majd felidézni a gondolatot – erőlködést fogsz teremteni, amiért sikertelenségbe fullad az akció. Íme, így működik: a pozitív mellé megteremted a negatívat is. 

Már publikáltunk arról régebben, hogy a népszerű New Age mozgalom pozitív gondolkodásra sarkalló forradalma tulajdonképpen lehetetlen küldetés, és nemcsak hogy irreális, de akár épp az ellenkező hatást váltjuk ki vele hosszútávon, mint amit szeretnénk.

Splicing Together Found Photos

Ahogy azt a bugyuta anakonda példával is próbáltuk neked esetlenül szemléltetni,  hogy a „jóra” tudjuk fordítani a figyelmünket, sokszor tagadással tudjuk csak elérni. Ettől a megtagadott dolog elkezd küzdeni létéért.

Természetes emberi törekvésünk, hogy csupa jó dologban dúskáljunk, és ennek elérése érdekében minden áron meg akarunk feledkezni az érem másik oldaláról. Ha ez megjelenik az életünkben, mint ellentétes pólus, megpróbálunk harcolni ellene, legyűrni vagy csak egyszerűen nem tudomást venni róla – vagyis elfogadjuk azt, amit tudatosan választottunk, de megtagadjuk azt, amit “nem választottunk”, holott az is része a választásunknak. Pusztán jó szándékból megpróbáljuk letagadni vagy valamilyen módon eltüntetni világunkból a már megnyilvánult dolgot. Lehet úgy, hogy kilépünk, felborítunk mindent magunk körül, lehet, hogy tisztogatjuk az elménket különféle módszerekkel, agykontrollra járunk, imádkozunk azért, hogy valakik, ilyen-olyan felsőbb erők vigyék már el tőlünk a gondolatainkat és kínzó helyzetünket… stb. Akár az aktív, cselekvő, akár a passzív, nem-cselekvő módszert választjuk, ha a mögöttes motiváció az “én ezt nem akarom, nekem ez így nem jó, nem bírom ezt tovább” ellenállásából adódik, akkor ne lepődjünk meg, ha a kisebb-nagyobb változtatások ellenére megint belebotlunk – akár más formában is – az adott, nem-kívánt dologba. A mennyországhoz vezető út nem lehet tagadással (vagyis egy újabb negatitvitással) kikövezve. Ha a változtatásod indítéka a tagadás, egy negatív érzet megsemmisítése, akkor ezeknek a nem-kívánt tapasztalatoknak a sora sosem fog véget érni.

Másképpen fogalmazva a dualitás törvényei szerint nincs pozitív negatív nélkül.

Vagyis te hiába utasítod vissza a benned lévő negatívat, az attól még nem fog megsemmisülni, hanem valahol a mélyben duzzadva, mint egy sokáig sütött keltészta, a megfelelő alkalomra vár, hogy kitörjön a sütőből. Az élet pedig biztosítani is fog ilyen alkalmakat számodra…Nem tudunk olyan inga lenni, ami csak az egyik oldalra leng ki.

Ráadásul a folyamatos gyötrődéssel, hogy mindig csak jóra gondoljunk, állandó feszültséget teremtünk magunkban, mely egy idő után – erejénél fogva – biztosan elfordítja majd a tekintetünket a kívánt dolgokról. Vagyis nem tudjuk megragadni az anakondát! 🙂

Akkor most mi van? Nincs kiút?

De, hiszen a boldogságunk kulcsa valóban az, hogy hova irányítjuk a figyelmünket.  Csakhogy nem a negatív gondolatról kell a pozitívra figyelnünk, hanem mindezeken túlra! Gondolataidat hosszabb távon megtartani lehetetlen, mert legyenek akár pozitív vagy negatív töltetű érzelmekkel kibélelve, attól még csak gondolatok és érzelmek maradnak, melyeknek közös tulajdonságuk, hogy illékonyak, maximum töltetük intenzitása szerint járnak vissza hozzád sűrűn vagy ritkásabban.

Tehát, ha a negatív és pozitív a dualitásban bukkan fel, akkor itt az ideje meghaladni azt.

 De hogyan?

“Ha az éber Tudat maradsz, az illúziók szertefoszlanak, és az elme visszatér a természetes lakhelyére, a Szívbe. Ne harcolj semmilyen hajlam ellen. Egyszerűen maradj az elfogulatlan tanú, aki örökké jelenvaló, és nincs neve, se formája. Nincs története. Kövesd ezt a tanácsot! Működik.” – mondja Mooji.

A figyelmedet tehát oda irányítsd, ahonnan a gondolatok születnek, és ahová visszatérnek!

Nicholas Scarpinato

Én ezt a tanácsot sokáig eléggé félreértettem, és a gondolataimat figyelgettem – ha tudtam, akkor kívülállóként, ha nem, akkor pedig belebonyolódva, mint egy macska, akinek a lába játék közben jól belegabalyodott a fonálba, és mindenképpen szabadulni akar. Nyilván azért, mert túlságosan azonosultam a gondolatokkal. És persze elég szokatlan azt tanácsolni a másiknak, hogy nézzen a Semmi mélyére. Azonban ez a Semmi nem üresség, hanem maga a jelenlét, a béke, feltétel nélküli öröm és szeretet, mely nem érzelem, hanem létállapot. A figyelem által pedig ez az állapot egyre terebélyesedik, és a nem ehhez tartozó, vagyis inkább nem ezt az állapotot tükröző gondolatok erejüket vesztik, majd összeomlanak benne. Meghaladottá válnak. Az elme nem összeroskad, hanem érdektelenné válik. Ekkor történik meg a teljes azonosulás, melynek következményeként minden világbeli megnyilvánulásod és így a világ megnyilvánulása is gyötrődés- és akarásnélküli tiszta tükre lesz önmagad gyönyörű legmélyének.

Hanyagold a gondolatokat, és csak legyél!

Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalamat, ahol még több tartalmat találsz!