Gyerekként fogtam a tesómat,
Kislánykorunktól kezdve kapjuk,
ki jobban, ki kevésbé, hogy légy önálló. Egyre kevesebb olyan felnőtt nővel találkozom, aki bevállalná, hogy ráhagyatkozik a párjára, a férfira. Nem félig, nem egyes dolgokban, hanem mint nő, teljesen. Hadd nyisson, hadd ötleteljen, hadd szervezzen ő. Tévedés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy emberként eltűnik minden, ami a nőnek fontos. Akkor lesz két ember között igazi kapocs, ha mindegyikük teljes ember, tudja magáról, hogy ki ő, és mit szeretne magától az életben. Ha már egy másik lény nélkül is képes elégedetten tekinteni a saját dolgaira. Akkor képes igazán, nem csak tessék-lássék nyitni a másik felé. És akkor jöhet a játék, a férfi és nő közötti bizalom szépséges játéka.
Mert amellett, hogy a tangóban
a férfi vezet, övé a felelősség is. Nem élhet vissza azzal a bizalommal, amit a nőtől kap, és ha hibát vét, annak a következményét is ő viseli. De a nő ennek ellenére eldobja a kontrollt, még a szemét is becsukja, mert bízik abban, hogy a végére minden tök jó lesz, mert együtt csinálják végig, a hibákon meg kuncognak egy jót, levonnak belőle valamit, aztán mennek tovább. A férfi megerősödik ettől a tánctól, elmegy a végletekig, figyel a partnerére, a nő is megtanul figyelni és odaadni. Annyira jó mindenkinek, hogy csak pislogunk.
Aztán a bizalom következő köre az,
amikor a tánctanár arra kér, hogy tedd meg ugyanezt egy vadidegennel. Nyilván nincs tétje, kicsit több lesz a cipőfényből mindenki talpán, na de hát aztán. És hazafelé azon kapod magad, hogy igazából mindig lehetne így, nem tiltott a tangó filozófiájával pörögni a táncparketten kívül is. Mert még ha kicsit fáj is a lábad ujja, játszottál egy jót, egy igazit.
Fotó: Faena Hotel+Universe
Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalamat, ahol még több tartalmat találsz!
Köszönöm, mindenképpen átadom a szerzőnek 🙂
ez nagyon tetszett: “És hazafelé azon kapod magad, hogy igazából mindig lehetne így, nem tiltott a tangó filozófiájával pörögni a táncparketten kívül is. Mert még ha kicsit fáj is a lábad ujja, játszottál egy jót, egy igazit.” – mennyire igaz!