Csak tudatosan…

Én csak szeretnék végre már egy társat! Ja nem jó. Én nem is én vagyok, mert csak az ego azonosul. Lényem egy az univerzum minden létezőjével, tehát igazából ez úgy helyes, ha aszondom:

Mi csak szeretnék végre már egy társat!

Ja, nem. Ez sem jó, mert ha szeretném, akkor vágyom rá, a vágyak pedig megkötnek, el kell őket engedni, különben nem fog működni a teremtőmeditáció, amit a múlt héten vettem, izé, tanultam, huszonötezer plusz áfáért. Pedig az hasznos volt, mert megtanultam, hogy teremteni csak úgy  tudok, ha valós időben vizionálom a célomat. Mintha már azt élném. A helyes mondat tehát így hangzik:

MI VAN végre már egy társat!

De ez még mindig sántít, mert a “végre már” kifejezés türelmetlenséget sugall, a türelmetlenségből viszont hiányzik az elengedés. Ha pedig még nem vagyok képes elengedni, nem is állok készen a befogadásra. Ezért elengedem, a mikort pedig feladom az égieknek, legyen meg a Főbakter akarata. Ha már Ő is úgy látja jónak, biztos jön majd a társ. Tehát nem „végre már”, hanem majd akkor, ha. Na szóval, akkor így lesz jó:

MI VAN HA  egy társat!

Eddig szupcsi. Akkor lássuk csak, milyen is legyen: Legyen spirituális beállítottságú, ismerje önmagát, az igényeit. Tudja, hogy mit keres az élet nevű terepasztalon, ismerje az irányt, amerre tart. Sokat adjon a belső értékekre, legyen határozott, szeresse magát és az embereket, meg persze az állatokat, és úgy általában az életet, pozitívan álljon a dolgokhoz, tehát kevesebbet, vagy max ugyanannyit rinyáljon mint én. Részemről nem játszik a sistergő pocak, tehát nem ártana, ha nem férfi, hanem nő jönne, na meg az is jó lenne, ha ötven év, és nyolcvan kiló alatti volna. S persze természetesen fontos a tudatos szexualitás is. Úgy értem, nem baj, ha nem egy tantramami, de jó lenne, ha tudná, hogy mikor van helye a simogatásnak, és mikor jöhet az olajos biciklilánc… várjunk csak! Ez nem oké. Picit több mint hétmilliárdan van most az emberiség. Átlagot veszek, és azt tippelem, ennek a fele nő. Na most, ha sokáig szűkitem itt a keresési beállításokat, a végén csak egyetlen valakire fog ráilleni a leírás. Ha pedig kizárok a buliból 3499999999 nőt, hát baszki, keringhetünk egy ideig, mire szembemegyünk egymásnak. Tehát nem nyerő, ha nagyon konkretizálom a jellemrajzot. Nem is fontos. Igazából az a lényeg, hogy legyen valakim, nem pedig az, hogy hogy nézzen ki. Csak legyen. De a legyen még mindig nem jelen idő, így azt el is hagyhatom, a csak a lényeg. Na tehát, akkor ezt írom:

MI VAN HA CSAK egy társat!

Yess! Kerekedik szépen. Már érzem is, hogy hamarosan találkozunk. Ha ilyen tudatosan csinálom, tuti, hogy rövid időn belül úgy bevonzom, mint a pinty. Mint mágnes a vasreszeléket. Jaj de jó már végre! Vagyis… hoppá. Van itt még valami. Ha megérkezik az új, a tuti társ, beszélnem kell Gizikével. Abba kell hagynunk. Véget kell vetnünk a viszonyunknak. Jól oda lesz csóri, és hát, őszintén szólva, az én szám íze is keserű lesz picit. Oké, hogy Giza nem egy jógatanárnő, és huszonöt is elmúlt már, na meg néha olyan viccesen esetlen, és sokszor kéri, hogy ebben vagy abban segítsek neki, adjak tanácsot, és hát igen, karikás néha a szeme, meg futja a hülye köreit az önismerettel, és állandóan fejlődni akar valahová, de basszus, elég jól érzem magam mellette, és ő is aszongya, hogy nem unatkozik velem. Sajnálom, hogy vége lesz. A szex miatt is. Heti kétszer eljárunk szórakozni. Színház, mozi, néha egy koncert, egy finom séta, egy fürdő, és ilyenkor szinte mindig valamelyikünk ágyában landolunk. Vagy az íróasztalon. Vagy a liftben. És finom szokik lenni ez a landolás. Mindkettőnknek. Na bakker, ezek szerint a tantrikus szintű simogatósdi nélkül is izgalmas tud lenni a szeretkezés. Hú, akkor ezt is át kell írnom, el ne basszam már! De akkor milyen is, milyet is…? Megvan! Az ágyban is legyen olyan mint a Gizi. Hogy erre miért nem jöttem rá eddig!? Na, át írom. Meg is van. A tuti szöveg tehát így hangzik:

MI VAN, HA CSAK ÉSZRE VESZLEK!?

A kép innen lopva.

Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalamat, ahol még több tartalmat találsz!