{"version":"1.0","provider_name":"M\u00e1r megvagy!","provider_url":"https:\/\/marmegvagy.cafeblog.hu","author_name":"Eszter B\u00e1nosi","author_url":"https:\/\/marmegvagy.cafeblog.hu\/author\/eszterbanosihotmail-com\/","title":"Sz\u00fclet\u00e9s-\u00e9lm\u00e9ny 30 f\u00f6l\u00f6tt?","html":"

Egyszer mes\u00e9lt valaki egy k\u00eds\u00e9rletr\u0151l, melynek sor\u00e1n kisgyereknek kellett egy j\u00e1t\u00e9kalag\u00faton \u00e1tk\u00faszniuk. A kutat\u00f3k arra a meg\u00e1llap\u00edt\u00e1sra jutottak, hogy a cs\u00e1sz\u00e1rmetsz\u00e9ssel sz\u00fcletett bab\u00e1k be sem m\u00e1sznak a cs\u0151be. \u00c9letem sor\u00e1n m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r \"cs\u0151be akartam magam h\u00fazni\", megn\u00e9zni, vajon t\u00e9nyleg nyomot hagyott-e bennem sz\u00fclet\u00e9sem k\u00f6r\u00fclm\u00e9nye, \u00e9s ha igen, akkor bizonyos automatizmusaim vajon visszavezethet\u0151ek-e erre a kezdeti \u00e9lm\u00e9nyre. A k\u00eds\u00e9rlet siker\u00fclt, tegnap este \u00fajra\u00a0 megsz\u00fclettem, \u00e9s igen \u00e9rdekes tanuls\u00e1gokat hoztam fel ennek a tapasztalatnak a m\u00e9ly\u00e9r\u0151l.<\/p>\r\n

Az els\u0151 \u00e9rdekes felismer\u00e9sem az volt, hogy tulajdonk\u00e9ppen soha nem siker\u00fclt igaz\u00e1n kapcsol\u00f3dnom a sz\u00fclet\u00e9semhez. Engem csak \u00fagy kikaptak, an\u00e9lk\u00fcl, hogy \u00e1testem volna ezen a testet-lelket sem k\u00edm\u00e9l\u0151 beavat\u00e1son. Az volt a gyan\u00fam, hogy ez\u00e9rt ki is fogok maradni a t\u00f6bbiek sz\u00fclet\u00e9s-j\u00e1t\u00e9k\u00e1b\u00f3l \u00e9pp \u00fagy, mint kisgyerek koromban olyan sokszor a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9ren a fog\u00f3csk\u00e1b\u00f3l, b\u00faj\u00f3csk\u00e1b\u00f3l, homokv\u00e1r\u00e9p\u00edt\u00e9sb\u0151l. \"Te j\u00f3 \u00e9g\" - gondoltam magamban - \"\u00c9n ezt nem fogom tudni ennyire komolyan venni, meg\u00e9lni, hiszen ez csup\u00e1n csak egy emberekb\u0151l \u00e9p\u00edtett anyam\u00e9h \u00e9s sz\u00fcl\u0151csatorna, melynek v\u00e9g\u00e9n nem is az igazi any\u00e1m, csak egy kiv\u00e1laszott, szimpatikus n\u0151 cs\u00fccs\u00fcl az \u00e9rkez\u00e9semre v\u00e1rva\". Azt\u00e1n, ahogy k\u00f6zelgett az \u00e9n sz\u00fclet\u00e9sem ideje, egyre hevesebb f\u00e9lelmet \u00e9ltem \u00e1t... Majd valahogy beszippantott ez a pszeud\u00f3-sz\u00fclet\u00e9st\u00e9r, \u00e9s hirtelen valahol eg\u00e9szen m\u00e1shov\u00e1 ker\u00fcltem: \u00fajra egyed\u00fcl, az anyam\u00e9hbe.<\/p>\r\n

Hi\u00e1ba volt nagyon \"kedves \u00e9s gondoskod\u00f3\" ez az emberekb\u0151l \u00f6ssze\u00e1ll\u00edtott anyam\u00e9h, ahogy elfoglaltam a helyemet benne \"\u00fatra k\u00e9szen\", csak arra tudtam gondolni: \"de meleg van\", \"de szoros\", \"megfulladok\", \"hogy ker\u00fcl\u00f6k ki innen\", s automatikusan azt v\u00e1rtam, hogy majd megny\u00edlik f\u00f6l\u00f6ttem, \u00e9n kiugrok, \u00e9s v\u00e9gre f\u00e9ny lesz meg t\u00e9r. De nem ny\u00edlt meg, \u00e9s senki sem sz\u00f3lt, mit csin\u00e1ljak, merre menjek, mikor induljak el. Azt\u00e1n valahogy \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, visszafogom a kit\u00f6rni akar\u00f3 seg\u00e9lyki\u00e1lt\u00e1saimat, \u00e9s ink\u00e1bb megiramodok laposk\u00fasz\u00e1sban a szint\u00e9n ember-hidakb\u00f3l \u00e1ll\u00f3 cs\u00f6v\u00f6n kereszt\u00fcl. Ak\u00e1rmilyen sz\u0171k\u00f6s is, legal\u00e1bb kijutok ebb\u0151l a leveg\u0151tlens\u00e9gb\u0151l. A k\u00fasz\u00e1s m\u00e1r j\u00f3l ment, elt\u0171nt a bizonytalankod\u00e1s \u00e9s t\u00e9tlens\u00e9g p\u00e1nik\u00e9rzete, \u00e9s \u00fajra a j\u00f3l ismert \u00f6nmagammal tal\u00e1lkozhattam: azzal, aki \u00fagyis megcsin\u00e1lja, akinek \u00fagy is siker\u00fcl, mindegy, hogy mennyire lap\u00edt agyon, nyomorgat a cs\u0151, \u00e9s ezzel kint is voltam dr\u00e1ga \"any\u00e1m\" karjaiban. \"\u00dcgyes vagy, mindent ilyen j\u00f3l csin\u00e1lsz majd az \u00e9letben\" - mondta, \u00e9s arra gondoltam, h\u00e1t t\u00e9nyleg, ez nagyon egyszer\u0171. Csak elindulni mindig olyan neh\u00e9z...<\/p>\r\n

Ebb\u0151l a sz\u00fclet\u00e9sj\u00e1t\u00e9kb\u00f3l sz\u00e1momra k\u00e9t fontos tanuls\u00e1g is fakad.<\/p>\r\n

1. Nem kell v\u00e1rnod egy helyzet ellehetetlen\u00fcl\u00e9s\u00e9re \u00e9s senki j\u00f3v\u00e1hagy\u00e1s\u00e1ra ahhoz, hogy v\u00e9gre elindulj.<\/strong><\/p>\r\n

Az \u00e9letemben rendk\u00edv\u00fcl sokszor j\u00e1tszottam el, hogy a v\u00e9gletekig fesz\u00edtettem a h\u00fart a sz\u00e1momra m\u00e1r nem kedvez\u0151 helyzetekben. Persze \u00fagy tettem, mintha csup\u00e1n egy megfontolt, megold\u00e1skeres\u0151 valaki lenn\u00e9k, aki csak \u00e1tgondolt d\u00f6nt\u00e9seket akar hozni, k\u00f6zben azonban iszonyatosan f\u00e9ltem att\u00f3l, mi v\u00e1r r\u00e1m. Mert igenis l\u00e1ttam, merre kell mozdulnom, hogy kijussak, de az \u00fagysem lehet, \u00fagysem siker\u00fcl<\/em>-re hivatkozva ink\u00e1bb a s\u00fclt galambra v\u00e1rtam. Nem, bocs\u00e1nat, nem a galambra, hanem azokra a sz\u00e1momra fontos emberekre, akik majd j\u00f3v\u00e1hagyj\u00e1k a d\u00f6nt\u00e9semet, \u00e9s azt mondj\u00e1k: \"igen, ez az ir\u00e1ny, Eszterk\u00e9m. Szerintem is sz\u00f6rny\u0171 ez a helyzet, j\u00f3l teszed, ha elengeded, \u00e9s tov\u00e1bb m\u00e9sz\". Nehezemre esett megtanulni azt, hogy saj\u00e1t magamra t\u00e1maszkodjak, biztos legyek a d\u00f6nt\u00e9seimben, hogy \u00e9szrevegyem, mikor \u00e9rik be valami a v\u00e1ltoz\u00e1sra, \u00e9s ezzel egyid\u0151ben magamat is megnyissam efel\u00e9, hogy azt\u00e1n csak \u00fasszak az \u00e1rral, \u00e9s a l\u00f6k\u00e9shull\u00e1mok pont oda hajtsanak, ahol dolgom van. \u00c9n ehelyett ink\u00e1bb mindig \u00edg\u00e9reteket \u00e9s biztos\u00edt\u00e9kot akartam arra, hogy az ismeretlen helyeken is majd biztons\u00e1gban leszek. Ez a vekeng\u00e9s, totoj\u00e1z\u00e1s pedig nagyon sok esetben azt eredm\u00e9nyezte, hogy a helyzetem parancsolt ki mag\u00e1b\u00f3l, k\u00e9nyszer\u00edtett l\u00e9p\u00e9sre azzal, hogy nem lehetett tov\u00e1bb elviselni. Ekkor pedig v\u00e9gre megiramodtam, az \u00fat v\u00e9g\u00e9n pedig meglep\u0151dve konstat\u00e1ltam, hogy ez nem is volt olyan rettenetes.<\/p>\r\n

2. Nem csak az elindul\u00e1s \u00e9s a meg\u00e9rkez\u00e9s, hanem a kett\u0151t \u00f6sszek\u00f6t\u0151 \u00fat is fontos. De nem csak fontos, hanem biztons\u00e1gos \u00e9s t\u00e1mogat\u00f3 is.<\/strong><\/p>\r\n

Vagyis \u00fat k\u00f6zben sincs semmi gond. Ahogy t\u00f6rtem \u00e1t az alag\u00faton, az jutott eszembe, engem itt is annyira t\u00e1mogatnak. Am\u00edg az anyam\u00e9h nem lett fullaszt\u00f3 \u00e9s szoros, addig mindent megadott, amire sz\u00fcks\u00e9gem volt, \u00e9s az any\u00e1m \u00f6le is megnyugtat\u00f3, de a kett\u0151t \u00f6sszek\u00f6t\u0151 szakasszal sincs m\u00e1sk\u00e9nt. Annyira j\u00f3 volt ez a felismer\u00e9s, hiszen az utat mindig meg akartam sp\u00f3rolni, \u00e1m ezzel egy\u00fctt sajnos az azzal j\u00e1r\u00f3 tapasztalatokat is, melyek mindig form\u00e1lnak az emberen: nyomnak, l\u00f6knek, megakasztanak, m\u00e9gis kiseg\u00edtik bel\u0151led az \u00fajat. \"Legyek m\u00e1r ott, legyek m\u00e1r ott\" - s\u00fcrgettem az \u00e9letet, \u00e9s ment\u00e1lisan is m\u00e1r a meg\u00e9kez\u00e9sben voltam, ahelyett, hogy k\u00f6r\u00fcln\u00e9ztem volna, miben vagyok \u00e9pp, \u00e9s hogy ez val\u00f3ban annyira borzalmas-e, hogy t\u00fal kell rajta gyorsan esni.<\/p>\r\n

V\u00e9g\u00fcl pedig arra kellett r\u00e1d\u00f6bbennem, hogy cs\u00e1sz\u00e1rmetsz\u00e9s ide vagy oda, a sz\u00fclet\u00e9s \u00fajra \u00e9s \u00fajra lej\u00e1tsz\u00f3dik az \u00e9let\u00fcnkben. Hi\u00e1ba ellenkeztem farfekv\u00e9ssel \u00e9s egy k\u00f6ld\u00f6kzsin\u00f3rral a nyakamon ez ellen, ha visszatekintek az elm\u00falt 31 \u00e9vemre, azt kell l\u00e1tnom, hogy sz\u00e1mtalanszor mentem \u00e1t a sz\u00fclet\u00e9s miszt\u00e9riumj\u00e1t\u00e9k\u00e1n. B\u00e1rmikor, amikor lej\u00e1rt a r\u00e9gi, \"beindult a sz\u00fcl\u00e9s, a vaj\u00fad\u00e1s\", \u00e9s b\u00e1r m\u00e9g most is kedvem lenne halogatni, kij\u00e1r\u00f3k ut\u00e1n kutatva keringeni, teket\u00f3ri\u00e1zni \u00e9s gyorsan t\u00falleni az eg\u00e9szen, m\u00e1r egyre jobban megy. M\u00e1r egyre jobban \u00e9lvezem. Bel\u00e1tni, \u00e9s megl\u00e1tni, hogy elj\u00f6tt az ideje a v\u00e1ltoz\u00e1snak, b\u00edzni magamban, \u00e9s hagyni, hogy elvigyen az \u00e9let oda, ahol dolgom van. Hiszen egy\u00e9bk\u00e9nt az \u00e9n hozz\u00e1j\u00e1rul\u00e1som n\u00e9lk\u00fcl is ezt teszi, csup\u00e1n csak nehezebben forognak a dolgok, ha ellen\u00e1llok. S\u0151t esetleg m\u00e9g a v\u00e9g\u00e9n megint kih\u00faz valaki a cs\u00e1v\u00e1b\u00f3l. Fejjel lefel\u00e9 l\u00f3gni m\u00e1s kez\u00e9ben nem valami j\u00f3 \u00e9lm\u00e9ny, nem egy \u00e9p\u00edt\u0151 dolog, ha m\u00e1sok elveszik az \u00e9n feladatomat, \u00e9s megmentenek a saj\u00e1t utamt\u00f3l. \u00dagyis mindig \u00fajra kell kezdeni, m\u00edg ezt be nem l\u00e1tjuk. :)<\/p>\r\n

Mindig szabad vagyok abban, mit v\u00e1lasztok, \u00e9s b\u00e1rmilyen is legyen az \u00fat, v\u00e9gigmegyek rajta. Majd meg\u00e9rkezve megint csak azt k\u00e9rdezem: csak ennyi volt? K\u00e1r volt ilyen sokat par\u00e1zni!<\/p>\r\n

\u00c9lni tudni nem m\u00e1s, mint sz\u00fcletni tudni. \u00c9s ez csup\u00e1n egy j\u00e1t\u00e9k. Nem \u00e9rdemes ellen\u00e1llni...<\/strong><\/p>\r\n

\"newborn-infant-photos-c-section-cesar-christian-berthelot-3\"<\/a><\/p>\r\n

K\u00e9p forr\u00e1sa: boredpanda<\/a><\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

 <\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/marmegvagy.cafeblog.hu\/files\/2016\/02\/newborn-infant-photos-c-section-cesar-christian-berthelot-3-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}