{"version":"1.0","provider_name":"M\u00e1r megvagy!","provider_url":"https:\/\/marmegvagy.cafeblog.hu","author_name":"Eszter B\u00e1nosi","author_url":"https:\/\/marmegvagy.cafeblog.hu\/author\/eszterbanosihotmail-com\/","title":"Nyit\u00e1s","html":"

Az ut\u00f3bbi n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napban \u2013 am\u00edg a M\u00e1r megvagy blog sz\u00fcnetelt \u2013 sz\u00e1mtalanszor \u00edrtam meg a \u201ena most azt\u00e1n \u00edrni fogok\u201d hangv\u00e9tel\u0171 bejegyz\u00e9seimet, de azt\u00e1n mindegyik verzi\u00f3 a kuk\u00e1ban landolt. Nem tal\u00e1lt a t\u00e9ma, elapadtak az \u00f6tletek, valami a v\u00e9g\u00e9hez \u00e9rt. Olyannyira, hogy m\u00e9g azon is elgondolkodtam, itt az id\u0151 bez\u00e1rni a blogkaput, \u00e9s ki\u00f6t\u00f6lni valami m\u00e1st. De a term\u00e9ketlens\u00e9g ellen\u00e9re valahogy nem b\u00edrtam elengedni a M\u00e1r megvagy virtu\u00e1lis kez\u00e9t, r\u00e1ad\u00e1sul p\u00e1r olyan olvas\u00f3 is felbukkant, aki a folytat\u00e1sra biztatott. Ez\u00faton is k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m nekik. :)\u00a0<\/strong><\/p>\r\n

Valami a v\u00e9g\u00e9hez \u00e9rt, ahogy \u00edrtam, \u00e9s t\u00e9nyleg. A 2016 nekem is a v\u00e1ltoz\u00e1sok, lez\u00e1r\u00e1sok \u00e9ve volt. \u00c9v elej\u00e9n eltemettem a Nagymam\u00e1mat, elhagytam a \u201ebiztons\u00e1gos\u201d munk\u00e1mat, ami neonf\u00e9ny\u00e9vel kezdett teljesen bel\u00fcl is ki\u00e9getni, szabad\u00fasz\u00f3 lettem, lett saj\u00e1t lak\u00e1som, ahov\u00e1 a p\u00e1rommal egy\u00fctt k\u00f6lt\u00f6ztem, kit\u00f6rlesztett\u00fcnk p\u00e1r tartoz\u00e1st, elkezdt\u00fck fel\u00faj\u00edtani a nyaral\u00f3t, megismerkedtem p\u00e1rom gyermek\u00e9vel \u2013 csakhogy p\u00e1rat eml\u00edtsek. De ezekn\u00e9l tal\u00e1n m\u00e9g fontosabb volt annak a sok mindennek a feldolgoz\u00e1sa, ami az el\u0151z\u0151 \u00e9vekben t\u00f6rt\u00e9nt, a priorit\u00e1saim fokozatos \u00e1trendez\u0151d\u00e9se, a saj\u00e1t utam megtal\u00e1l\u00e1sa, amely mostant\u00f3l m\u00e1r nem valaminek a legy\u0151z\u00e9s\u00e9r\u0151l, valamin val\u00f3 t\u00faljut\u00e1sr\u00f3l sz\u00f3lt, hanem egy olyan \u00e9let megteremt\u00e9s\u00e9r\u0151l, amely \u2013 divatos sz\u00f3val \u00e9lve \u2013 \u00f6nazonos, amelyben szeretek l\u00e9tezni, \u00e9s amely a legt\u00f6bb lehet\u0151s\u00e9get ny\u00fajtja nekem, \u00e9s a hozz\u00e1m k\u00f6zel\u00e1ll\u00f3 t\u00f6bbiek sz\u00e1m\u00e1ra. Mondhatni nem \u00e9letm\u00f3dot v\u00e1ltottam, hanem \u00e9letet.<\/strong><\/p>\r\n

Ehhez viszont kellett az elvonul\u00e1s, a bekucorod\u00e1s, m\u00e9g egy kis bez\u00e1rk\u00f3z\u00e1s is. Neh\u00e9zz\u00e9, neh\u00e9zkess\u00e9 is v\u00e1lt sz\u00e1mtalan dolog, az egyik ilyen p\u00e9ld\u00e1ul az, amit \u00f6nelemz\u00e9snek h\u00edvok. \u00c9s \u00e9pp ez\u00e9rt v\u00e1lt k\u00e9ts\u00e9gess\u00e9 a blog tov\u00e1bbi sorsa, hisz itt annyi minden err\u0151l sz\u00f3lt: a kutat\u00e1sr\u00f3l, a bels\u0151 motiv\u00e1ci\u00f3k felt\u00e1r\u00e1s\u00e1r\u00f3l\u2026stb. \u00c9n pedig egyszer csak azon kaptam magam, hogy hihetetlen\u00fcl f\u00e1raszt az, amikor arr\u00f3l \u00edrok-olvasok, mi \u00e1ll ennek \u00e9s annak a h\u00e1tter\u00e9ben, mi\u00e9rt vannak a dolgok \u00edgy \u00e9s \u00fagy, milyen identit\u00e1saink\/mechanizmusaink\/elker\u00fcl\u00e9seink\u2026stb. vannak, milyen hat\u00e1ssal vannak r\u00e1nk gyermekkori traum\u00e1ink, mit tegy\u00fcnk, hogy j\u00f3l legy\u00fcnk \u2013 sz\u00f3val mindaz, amit egyszer\u0171en sz\u00f3lva \u00f6nismeretnek nevez\u00fcnk. Egyszeriben olyan s\u00falyosnak, bonyolultnak, sz\u00e1mtalan ir\u00e1nyban el\u00e1gaz\u00f3 labirintusszer\u0171 ingov\u00e1nynak t\u0171nt ez az eg\u00e9sz, se v\u00e9ge-se hossza dolognak. \u00dagy \u00e9reztem, nem tudom ezt az ir\u00e1nyt folytatni, mert egyszer\u0171en nem \u00e9rdekel. Lej\u00e1rt. J\u00f3 volt, hasznos volt, de el\u00e9g volt.<\/p>\r\n

Ism\u00e9telten r\u00e1j\u00f6ttem, a probl\u00e9m\u00e1k az\u00e9rt duzzadnak akkor\u00e1ra, mert energi\u00e1t adunk nekik \u2013 akkor is, amikor \u201eszeretetb\u0151l\u201d foglalkozunk vel\u00fck. Minden zavar\u00f3 kis h\u00fclyes\u00e9g\u00fcnk az\u00e9rt zsizseg ott, mert azt hissz\u00fck, foglalkoznunk kell vel\u00fck, meg kell \u0151ket oldanunk. Ellenben ha hagyjuk, addig van helye, ameddig helye kell legyen. \u201eTart, am\u00edg tart\u201d \u2013 ahogy az Oraculum mondta. Semmit nem kell tenn\u00fcnk vele, m\u00e9g szeretni sem. J\u00f3 j\u00e1t\u00e9k, de vannak jobbak is \u2013 az ut\u00f3bbi h\u00f3napokban ezeket hagytam magamban megfoganni.<\/p>\r\n

Ennek \u00edv\u00e9n pedig a blog \u2013 terveim szerint \u2013 a k\u00f6vetkez\u0151k\u00e9pp fog v\u00e1ltozni:<\/p>\r\n