Találkoztatok már valaha fogyatékos emberrel, mondjuk szombat este a bulinegyedben? És van-e olyan köztetek, akiben felmerült egyáltalán ez a kérdés, amikor épp a Király utcában vonult át egyik helyről a másikra? Ahogy a te, úgy az én válaszom is a nem. Eszembe sem jutna hiányként érzékelni a „hiányukat”, mert senki sem hívja fel a figyelmemet… Tovább »
Az akadálymentesítés a fejekben kezdődik. Mindkét fél részéről
Találkoztatok már valaha fogyatékos emberrel, mondjuk szombat este a bulinegyedben? És van-e olyan köztetek, akiben felmerült egyáltalán ez a kérdés, amikor épp a Király utcában vonult át egyik helyről a másikra? Ahogy a te, úgy az én válaszom is a nem. Eszembe sem jutna hiányként érzékelni a „hiányukat”, mert senki sem hívja fel a figyelmemet… Tovább »

“Tudatosság” címszóval elhittük, hogy mindent akkurátusan meg kell határoznunk ahhoz, hogy valami megérkezzen az életünkbe. De mi van ha épp fordítva működnek a dolgok?...
Avagy mielőtt tovább rohannánk a vágyott dolgok felé, érdemes megállni és megnézni, jelen helyzetünkben tényleg szükségünk van-e azok beteljesülésére....
Valaki azt mondta, az elengedést is el kell tudni engedni. 🙂 Elengedésből nekem kijutott ebben az évben: kívül válás, nagymamám halála, belül pedig lejárt minták, mechanizmusok, hitrendszerek elengedése. Világ életemben tartottam attól, hogy lesz egy ilyen időszak, hiszen nem voltam az az “elengedős-típus”, ami abban is megmutatkozik, hogy kisgyerek koromban teljes testemmel védtem a játékaimat…
Egy hónapig téli álmát aludta a blog. Fogalmam sem volt, miért akar mormotamód elhúzódni a nyilvánosság elől, de gondoltam, hagyom. Aztán pár napja kiderült: szimplán csak rápihen valamiféle megújulásra, és ha egyértelművé válik, mi ez az új irány, kikászálódik a barlangjából. És ahogy a napforduló után egyre tovább marad fent a nap, úgy válik egyre…
A Corvin-metróállomáson egy hajléktalan bácsi régi könyveket árul, rongyos babákat, plüssálatkákat, terítőket, mindenfélét, amit itt-ott mások elhajítottak; ezeket gyűjti össze és teríti ki a lábunk elé. Szóval nem koldul, hanem kisebb fajta „antikváriumot és játéküzletet” működtet a sivár és lepukkant metróaluljáróban. Annyit adhatsz értük, amennyit gondolsz, egyedül a hímzett kis terítőkért kért 100 forintot. Nem…
Ha a játékban valaki neked dobja a piros labdát, de nem kapod el, hanem lepattan a mellkasodról, a másik egy idő után megunja, hogy a labda után rohangásszon. De ha már ki tudod érte nyújtani a kezed, akkor vissza is tudod dobni neki, és a játék, kiegyenlítődve, élvezetesen folytatódik tovább. így indítod el megint, hozod…