Találkoztatok már valaha fogyatékos emberrel, mondjuk szombat este a bulinegyedben? És van-e olyan köztetek, akiben felmerült egyáltalán ez a kérdés, amikor épp a Király utcában vonult át egyik helyről a másikra? Ahogy a te, úgy az én válaszom is a nem. Eszembe sem jutna hiányként érzékelni a „hiányukat”, mert senki sem hívja fel a figyelmemet… Tovább »

Szerintem abszolút érthető, hogy miért rajong ennyi nő ezekért a történetekért, és miért zavarnak össze ugyanennyi férfit.... Tovább »

Hogy a nő igaz kapcsolódást tudjon kialakítani a férfival, ahhoz először befogadóvá kell válnia. Ez csak úgy lehetséges, ha tud önmaga szerethetőségéről, amit sok esetben rengeteg generációs sztori képes elfedni. Hogyan láthatunk mégis tisztán önmagunkkal kapcsolatban? Van úgy, hogy a múltból érkezik a segítség, lelkünk elveszett férfialakjai, mondjuk egy sosem látott nagypapa személyében…... Tovább »

Minden lépést, fordulatot a férfi kezd el, minden az ő feladata, és lehetősége, a nő behódol és válaszol. Párbeszéd alakul köztük, ahol a férfié az első, a nőé az utolsó szó. És ettől lesz igazán izgalmas és élvezetes. Hogy hangzik?... Tovább »

Ez a kis tetoválás nem üzen többet, minthogy ne élj a fejedben. Lásd meg, ki vagy a gondolataid nélkül, hagyd el azokat, és fordulj önmagad felé. Létezz. Ne akarj mindent megmagyarázni, és ha az emberek ezt nem veszik jó néven, hagyd, hogy megtegyék, hogy nem veszik jó néven. Hagyd meg nekik, az övék. – Egy tetovált lány vallomása... Tovább »

Nem rég egy olyan fotósorozatra lettem figyelmes, mely pszichiátriai betegekről készült – profi fotók voltak, igen sokkolók, egyértelműen sugárzott róluk, hogy a szenzációkeltés, a szörnyülködtetés célzatával születtek. Így ránézve, ilyen nézőpontból a dolgok mindig a legsötétebb oldalukat mutatják meg: ha fókuszunkban a félelem van, előttünk ilyen burkot öltenek a dolgok. Azt mondjuk rájuk, ez rettenetes,… Tovább »