A helyemen vagyok akkor is, amikor nemet tudok mondani másoknak, és nem kapok magamra felnőtt embertársaim felelősségét, feladatait. A helyemen vagyok, amikor mindenki a maga szerepét játssza a történetben. Amikor rájövök, hogy nem kell rabjává válnom a kényszereimnek, és biztonságban meg tudom őket figyelni, anélkül, hogy belevonódnék a játékukba, és túlzottan a hatásuk alá kerülnék. Amikor sok év – olykor keserves és reménytelennek tűnő – munkája egyszer csak váratlanul, mégis olyan odaillően, finom egyszerűséggel meghozza a gyümölcsét.... Tovább »