Az összes olyan helyzet, melyből nem tudunk kijutni minden igyekezetünk ellenére talán arra jó, hogy ez a megértés életre kelljen bennünk önmagunk és mindenki iránt. Vannak, akik ezt megbocsájtásnak hívják. Belátni, hogy pont az áll a teljesség útjában, aki el kíván jutni oda, és mindezt nem gonoszságból teszi, hanem mert ennek a kis énünknek, egónkak, személyiségünknek nem áll módjában túljutni saját határain. Nem áll módjában, mert nem ismeri az igaz szeretetet, attól elkülönülve létezik, mégis minden áron oda próbál eljutni a dolgok megszerzése által....
Tovább »
Mire tanít a jógám? Alázatra, a határaim ismeretére, a múlt feldolgozni tudására, a stressz kezelésére, és arra, hogy a jóga sem csodaszer. A Jóga Világnapjának (jún.21.) alkalmából készítettem egy kis összeállítást, mit tanultam/tanulok a jógámtól jelenleg, hiszen mindig jó „összerántani” a fejünkben a tapasztalatok ad-hoc módon csüngő sorát, és ránézni az útra, ami már mögöttünk van.... Tovább »
Ha én írnám a gusztustalan cigis dobozokra az elrettentő példamondatokat, tuti így fogalmaznék: Dohányozni nagyon bonyolult, leszokni könnyű. De miért is? Mióta csak dohányoztam, mindig jöttek olyan időszakok, amikor megpróbáltam ráeszmélni, hogyan tudnám abbahagyni ezt az egészet. Aztán feladtam, cigizni jó, majd máskor, most nem, és vártam arra a bizonyos reggelre – amelyről annyi exdohányos mesél -,… 
Meg akarom csókolni ezt a pasit. De álljunk meg egy pillanatra? Mégis, ki az, aki meg akarja csókolni? Érzem a vágyat rá. De ki az, aki érzi? Nem is én. Áh, nem jó: “a nem is én” csak egy gondolat. A “nem is én csak egy gondolat” is csak egy gondolat. És ez is. Ez is az. A francba. Elment a pasi.... 
Én csak szeretnék végre már egy társat! Ja nem jó. Én nem is én vagyok, mert csak az ego azonosul. Lényem egy az univerzum minden létezőjével, tehát igazából ez úgy helyes, ha aszondom:... 
A nőnek fáj – valami. Valami meghatározatlan massza van a lényében, amiről talán maga sem tud. Egy azonban biztos, mindig a férfihoz képest jelenik meg a fájdalom. Még az is mindegy, hogy a férfi látszólag rászolgál-e erre vagy csak szimpla létezése veri ki a biztosítékot, mert ez a valami előbb-utóbb, itt-ott kibuggyan. De mi lehet… 
Ha már valaki egyszer belebonyolódott a „spiri” élet- és gondolkodásmódba, az talán kapiskálja, hogy ez a fajta „szent” elköteleződés is gyakran a nagy szeretettel kiirtani kívánt ego és negativitás melegágyává válhat, és tulajdonképpen csak külső mázában különbözik mondjuk egy politikai párthoz való vakbuzgó elköteleződéstől. Összegyűjtöttem most pár olyan gyakori csapdát, ahová a csillámporosan ragyogó spiri-egónk… 
“A szabályszerűség egy kikövezett út: kényelmes rajta járni, csakhogy nem nyílnak rajta virágok” (Vincent Van Gogh) Nagyon szeretünk ítéleteket alkotni arról, mi normális és mi nem. De feltettük-e a kérdést igazából arról, hogy vajon ki határozza meg azt, mi a normális? A közmegegyezés? A szokásrendszer? A társadalom? A pszichológia? A család? Vagy tényleg mi magunk?… 
Az ember alkotott magának egy “rendet”, amiben biztonságosan érezheti magát. Ez a rend valójában csak a fejében létezik és semmi köze az Élet rendezőerejéhez. És ezáltal semmi köze a biztonsághoz sem… Robin Williams szomorú halálával többször is belebotlottam a Holt költők társasága c. filmbe, s újra néztem kedvenc jelenetemet: az elbocsátott irodalom tanárukért kiálló fiatalok… 
Minden teremtett dolog gyönyörű, hiszen a forma mögött ott van a lényege, a semmi/lényeg/tiszta tudat, amiből származik. Egyetlen dolognak nincs értelme: a sok negatív meggyőződésnek. Feladni nem a szeretetben vagy a jóban való hitünket kell, hanem a velük szembeni ellenállásunkat. – A The Sunset Limited margójára Tegnap este találtunk rá a The Sunset Limited c…. 