Valaki azt mondta, az elengedést is el kell tudni engedni. 🙂 Elengedésből nekem kijutott ebben az évben: kívül válás, nagymamám halála, belül pedig lejárt minták, mechanizmusok, hitrendszerek elengedése. Világ életemben tartottam attól, hogy lesz egy ilyen időszak, hiszen nem voltam az az “elengedős-típus”, ami abban is megmutatkozik, hogy kisgyerek koromban teljes testemmel védtem a játékaimat… Tovább »

A Corvin-metróállomáson egy hajléktalan bácsi régi könyveket árul, rongyos babákat, plüssálatkákat, terítőket, mindenfélét, amit itt-ott mások elhajítottak; ezeket gyűjti össze és teríti ki a lábunk elé. Szóval nem koldul, hanem kisebb fajta „antikváriumot és játéküzletet” működtet a sivár és lepukkant metróaluljáróban. Annyit adhatsz értük, amennyit gondolsz, egyedül a hímzett kis terítőkért kért 100 forintot. Nem… Tovább »

Ha a játékban valaki neked dobja a piros labdát, de nem kapod el, hanem lepattan a mellkasodról, a másik egy idő után megunja, hogy a labda után rohangásszon. De ha már ki tudod érte nyújtani a kezed, akkor vissza is tudod dobni neki, és a játék, kiegyenlítődve, élvezetesen folytatódik tovább. így indítod el megint, hozod… Tovább »