Az van, amire figyelek. Ha a teendőket állítom az első helyre, akkor csak nőnek mint a dudva, előbukkannak a legváratlanabb helyekről, és mindig találok újabb elintézni valót, pl. szabadidőmben rendszerezni fogom a ketyeréimet, kipucolom az ezüstöt – ahogy ezeket mind meg is tettem, aztán pedig nyálfolyatva pihegek a kanapén, és több időért rimánkodok, mert azt csak úgy adják, nekem nincs benne felelősségem. Ha viszont arra figyelek, ami örömöt okoz, akkor ezek másodlagossá válnak.... Tovább »

Avagy mielőtt tovább rohannánk a vágyott dolgok felé, érdemes megállni és megnézni, jelen helyzetünkben tényleg szükségünk van-e azok beteljesülésére.... Tovább »

Valaki azt mondta, az elengedést is el kell tudni engedni. 🙂 Elengedésből nekem kijutott ebben az évben: kívül válás, nagymamám halála, belül pedig lejárt minták, mechanizmusok, hitrendszerek elengedése. Világ életemben tartottam attól, hogy lesz egy ilyen időszak, hiszen nem voltam az az “elengedős-típus”, ami abban is megmutatkozik, hogy kisgyerek koromban teljes testemmel védtem a játékaimat… Tovább »

Sokunk tud olyan lenni, mint Gollam. Dolgokat, gondolatokat, leginkább félelmeket ruházunk fel értékkel, holott nincs bennük ilyen, és közben elsorvasztjuk önmagunkat, pontosabban az önmagunk felé irányuló figyelmünket…... Tovább »

Én csak szeretnék végre már egy társat! Ja nem jó. Én nem is én vagyok, mert csak az ego azonosul. Lényem egy az univerzum minden létezőjével, tehát igazából ez úgy helyes, ha aszondom:... Tovább »

A „csoda-történés” tulajdonképpen egyáltalán nem annyira váratlan esemény, azonban az, ahogyan, amilyen módon megnyilvánul, sosem megjósolható. Ugyanis ez az a pont, amikor valami meghatározhatatlanul Erős lép a színre, és hirtelen világos lesz a számunkra, nem az elménk irányítása alatt állnak a dolgok, hanem valami sokkal hatalmas szövi rejtett szálait a tudtunk nélkül. Persze erre a… Tovább »

Kibékíthetetlen ellentétnek tűnik ugyan, pedig ez is csak nézőpont, vagy inkább szemléletmód kérdése. Előrebocsátom, hogy amiről a továbbiakban szó lesz, az nem erkölcsi-etikai megközelítése a számunkra negatívan érzékelt élethelyzeteknek, hanem inkább azok értelmére világítanék rá. Miért van szükségünk „rossz” helyzetre? Meddig „kell” tartaniuk ezeknek”? Ezeket fogom most egy kicsit boncolgatni. Persze az ötlet nem tőlem… Tovább »