A nőnek fáj – valami. Valami meghatározatlan massza van a lényében, amiről talán maga sem tud. Egy azonban biztos, mindig a férfihoz képest jelenik meg a fájdalom. Még az is mindegy, hogy a férfi látszólag rászolgál-e erre vagy csak szimpla létezése veri ki a biztosítékot, mert ez a valami előbb-utóbb, itt-ott kibuggyan. De mi lehet… Tovább »

A Corvin-metróállomáson egy hajléktalan bácsi régi könyveket árul, rongyos babákat, plüssálatkákat, terítőket, mindenfélét, amit itt-ott mások elhajítottak; ezeket gyűjti össze és teríti ki a lábunk elé. Szóval nem koldul, hanem kisebb fajta „antikváriumot és játéküzletet” működtet a sivár és lepukkant metróaluljáróban. Annyit adhatsz értük, amennyit gondolsz, egyedül a hímzett kis terítőkért kért 100 forintot. Nem… Tovább »

Előző cikkünkben (A harmónia felborulásának okai női oldalról) már fejtegetni kezdtük a szeretet kérdéskörét, ami a legtöbbször félreértett “fogalom” a világunkban, mert valahogy sokunk tudat alatt megalázkodást, gyámoltalanságot, kiszolgáltatottságot, elnézést, gyengeséget, bárgyúságot, álszentséget önfeladást.. ért alatta, és azt hisszük, hogy csak a jónak ítélt dolgokra terjeszthetjük ki. De ha a szeretet alatt ellenállásmentességet értünk, kicsit… Tovább »

Ha úgy érzed távol vagy valakitől vagy elvesztettél valakit, valójában önmagadtól vagy távol. Amint a közelségben, sőt – még azon is túl – az egységben hiszel, életed minden történése lassan ezt fogja igazolni…, még azokkal kapcsolatban is, akiktől távol hitted magad… Tényleg csak rajtad múlik, a te hozzáállásodon. Van egy nagyon jó barátom. Bár már… Tovább »

Előző cikkünkben már kitértünk a legalapvetőbb téves azonosításainkra, melyekkel hamis skatulyákba tesszük – és ezáltal meg sem éljük – azokat a minőségeket, érzéseket, hozzáállásokat, melyek birtokában az egész világhoz való viszonyunk lényegében és minőségében változhatna meg. Számos ilyen félreértés adódik. Egy-egy fogalomról úgy ágaznak el a hozzáadott ítéletek, különféle nézetek, fájdalmas történetek, mint a veszedelmes… Tovább »

Ha első blikkre úgy tűnik, Byron Katie tanulságos, gyakorlati útmutatásokkal teli könyvének címe  a másiktól való elhidegülést reklámozza, fordítsd meg az elméden átfutó előítéletedet: a cím a másokhoz való közelkerülést hirdeti, és így máris közelebb vagy a valósághoz. Sosem az ítélkezéssel van baj, hiszen ez az elme működésének természete: muszáj értékelnie az őt körülölelő világot,… Tovább »

A mások gondolataiban való vájkálással, vagy a rajtuk való sima töprengéssel is – bár az igény maximálisan emberi – egy kicsit mindig “1984-et játszunk”. Nem szándékosan, de hatalomra törekszünk azzal, hogy elsősorban az a fontos, a másiknak mi a véleménye rólunk, hogyan lát minket, milyen ítéletei vannak velünk kapcsolatban. Ha csakis emiatt, és nem belső… Tovább »

Igen, nehéz felfogású vagyok. Bár igaznak érzem azt az állítást, hogy az elfogadás természetes alapállapot, a valósággal való összhang, egységérzet, és mindannyian automatikusan, tudattalanul gyakoroljuk, mégis adódnak olyan helyzetek az életünkben, melyeknél bevillanhat a kérdés, szembeszállunk-e azzal, ami van, vagy ha nem is tárt karokkal, egyre nyíló szívvel fogadjuk azt. Ha a másodikat választjuk, először… Tovább »

Egy kis játék: Ha az írásnak nem csak olvasója, hanem mélyebb résztvevője is szeretnél lenni, a vastagon szedett sorokkal feltüntetett példánál, vedd elő a saját “sárkányodat”, vagyis egy olyan esetet az életedből, amikor mélyen megsértve, fájdalommal vagy félelemmel telve érezted magad, de te azt  mindenképpen el akartad fogadni. Csak figyeld meg a meginduló gondolataidat. Hasonlítanak… Tovább »