Miért maradunk benne egy olyan helyzetben, mely számunkra inkább romboló, mintsem építő? Talán mert nem is tudunk róla? Vagy ha mégis, akkor miért nem tudunk lépni? Megszokásból? Félelemből? Saját tapasztalatom útján azt mondom, ezért is, azért is, de legfőképpen „érdekből”. Na nem a pénz miatt, és nem is azért, mert együtt kell a hitelt kicsengetnünk…. Tovább »

Az önmegvalósítás pont attól lesz ÖN-megvalósítás, hogy senki, de senki nem mondhatja meg, mi számít annak, csak te.... Tovább »

Akkor akarjuk legyőzni a félelmeinket, ha attól félünk, hogy annak épp aktuális tárgyát úgymond “kiféljük” a világunkba is. Ha ez a hit nem volna meg, félhetnénk “kedvtelésünkre” is. Épp ezért talán érdemes megvizsgálnunk, él-e bennünk egy ilyen félelem-teremtő elképzelés. Hiszen ha nem, s ezáltal szabadon retteghetünk bármitől, amíg csak a kedvünk tartja, időnk engedi, akkor szabadon dönthetünk arról is, hogy csak simán abbahagyjuk a parázást!... Tovább »

Hogyan tudod jobban élvezni az élet dolgait? Ha értékedet belőlük eredezteted, vagy ha nem? Ha azt gondolod, hogy bárminek is teljesülnie kell ahhoz, hogy értékes legyél, akkor kötődést alakítasz ki, és rettegni fogsz a dolgok elvesztésétől vagy hiányától. A mindentől független értéked tudatában tudod csak élvezni a világ dolgait is. Ezért a nem-kötődés nem elutasítás.... Tovább »

“A szabályszerűség egy kikövezett út: kényelmes rajta járni, csakhogy nem nyílnak rajta virágok” (Vincent Van Gogh) Nagyon szeretünk ítéleteket alkotni arról, mi normális és mi nem. De feltettük-e a kérdést igazából arról, hogy vajon ki határozza meg azt, mi a normális? A közmegegyezés? A szokásrendszer? A társadalom? A pszichológia? A család? Vagy tényleg mi magunk?… Tovább »

Egy kisgyerek még nem érezhet rá, hogy amit gondol, az úgy van-e, ezért a feltétel nélkül elfogadott, megszűretlen gondolatokból később meghatározó tudatalatti hiedelem-világ keletkezik, ami furán torzítja el életünk felnőtt eseményeinek értelmezését, megélését. Azonban felnőttként ráébredhetünk arra, hogy mindig is mi voltunk, vagyunk és leszünk azok, akik elhisznek vagy nem hisznek el valamit, senki nem… Tovább »

Az ember alkotott magának egy “rendet”, amiben biztonságosan érezheti magát. Ez a rend valójában csak a fejében létezik és semmi köze az Élet rendezőerejéhez. És ezáltal semmi köze a biztonsághoz sem…  Robin Williams szomorú halálával többször is belebotlottam a Holt költők társasága c. filmbe, s újra néztem kedvenc jelenetemet: az elbocsátott irodalom tanárukért kiálló fiatalok… Tovább »

Előző cikkünkben már kitértünk a legalapvetőbb téves azonosításainkra, melyekkel hamis skatulyákba tesszük – és ezáltal meg sem éljük – azokat a minőségeket, érzéseket, hozzáállásokat, melyek birtokában az egész világhoz való viszonyunk lényegében és minőségében változhatna meg. Számos ilyen félreértés adódik. Egy-egy fogalomról úgy ágaznak el a hozzáadott ítéletek, különféle nézetek, fájdalmas történetek, mint a veszedelmes… Tovább »

Ha nem tudod megélni a vágyaid, hiába kívánod, nem történik meg veled az óhajtott dolog, vagy egyszerűen csak félelmet, feszülést, fájdalmat váltanak ki belőled bizonyos helyzetek, közlések, emberi interakciók, melyeket más akár még jónak vagy épp közömbösnek is ítél, de te mégis zaklatott vagy tőlük, akkor jusson eszedbe, hogy épp tévesen azonosítasz. A jelenben megjelenő… Tovább »

Ha első blikkre úgy tűnik, Byron Katie tanulságos, gyakorlati útmutatásokkal teli könyvének címe  a másiktól való elhidegülést reklámozza, fordítsd meg az elméden átfutó előítéletedet: a cím a másokhoz való közelkerülést hirdeti, és így máris közelebb vagy a valósághoz. Sosem az ítélkezéssel van baj, hiszen ez az elme működésének természete: muszáj értékelnie az őt körülölelő világot,… Tovább »