Egyszer mesélt valaki egy kísérletről, melynek során kisgyereknek kellett egy játékalagúton átkúszniuk. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a császármetszéssel született babák be sem másznak a csőbe. Életem során már többször “csőbe akartam magam húzni”, megnézni, vajon tényleg nyomot hagyott-e bennem születésem körülménye, és ha igen, akkor bizonyos automatizmusaim vajon visszavezethetőek-e erre a kezdeti… Tovább »

A megnyugvás felé sokkal könnyebb út annak felismerése, hogy az elme egy olyan csodálatos, összehangolt és tökéletes szerkezet, amit nem lehet legyőzni. Egyszerűen képtelenség.... Tovább »

Az történt – hogy kíváncsi ember lévén – gondoltam, megnézem, tényleg minden jól van-e amolyan, “hé, mutassátok meg, itt vagyok, figyelek”-módon. Még akkor is, ha pillanatnyilag égszakadás-földindulás, a fejemen ezer koppanás helyzet van. Mert mi is történt?... Tovább »

Egy hónapig téli álmát aludta a blog. Fogalmam sem volt, miért akar mormotamód elhúzódni a nyilvánosság elől, de gondoltam, hagyom. Aztán pár napja kiderült: szimplán csak rápihen valamiféle megújulásra, és ha egyértelművé válik, mi ez az új irány, kikászálódik a barlangjából. És ahogy a napforduló után egyre tovább marad fent a nap, úgy válik egyre… Tovább »

Ha a játékban valaki neked dobja a piros labdát, de nem kapod el, hanem lepattan a mellkasodról, a másik egy idő után megunja, hogy a labda után rohangásszon. De ha már ki tudod érte nyújtani a kezed, akkor vissza is tudod dobni neki, és a játék, kiegyenlítődve, élvezetesen folytatódik tovább. így indítod el megint, hozod… Tovább »

„Figyelem a kerek hogy pörögnek” – a mondat és a zene John Lennoné, a tapasztalat (vagy inkább nem-tapasztalat) azonban univerzális. A figyelem, a jelenlét vagyok én, a kerekek pedig az elmém által gyártott koncepciók, értelmezések, ítéletek a külvilágban vagy bennem zajló történésekről. Ha figyelek, figyelek és figyelek, nem csak annyi történik, hogy ez a gyakran… Tovább »