Szerintem abszolút érthető, hogy miért rajong ennyi nő ezekért a történetekért, és miért zavarnak össze ugyanennyi férfit.... Tovább »

Hogy a nő igaz kapcsolódást tudjon kialakítani a férfival, ahhoz először befogadóvá kell válnia. Ez csak úgy lehetséges, ha tud önmaga szerethetőségéről, amit sok esetben rengeteg generációs sztori képes elfedni. Hogyan láthatunk mégis tisztán önmagunkkal kapcsolatban? Van úgy, hogy a múltból érkezik a segítség, lelkünk elveszett férfialakjai, mondjuk egy sosem látott nagypapa személyében…... Tovább »

Előző cikkünkben (A harmónia felborulásának okai női oldalról) már fejtegetni kezdtük a szeretet kérdéskörét, ami a legtöbbször félreértett “fogalom” a világunkban, mert valahogy sokunk tudat alatt megalázkodást, gyámoltalanságot, kiszolgáltatottságot, elnézést, gyengeséget, bárgyúságot, álszentséget önfeladást.. ért alatta, és azt hisszük, hogy csak a jónak ítélt dolgokra terjeszthetjük ki. De ha a szeretet alatt ellenállásmentességet értünk, kicsit… Tovább »

Ha a játékban valaki neked dobja a piros labdát, de nem kapod el, hanem lepattan a mellkasodról, a másik egy idő után megunja, hogy a labda után rohangásszon. De ha már ki tudod érte nyújtani a kezed, akkor vissza is tudod dobni neki, és a játék, kiegyenlítődve, élvezetesen folytatódik tovább. így indítod el megint, hozod… Tovább »

Egyre felkapottabb téma a női-férfi harmónia, mindenki keresi a kulcsot hozzá. Az alapvető probléma – és ezt nyilván nem én állapítom meg először – a szerepek felfordulásában rejlik. Csakhogy én most nem a társadalmi szerepekre gondolok, az már csak tünet, tükör, hanem a domináns minőségek felborulására. Ugyanis az történt, hogy hölgyek, a kezünkbe vettük az… Tovább »

Ha úgy érzed távol vagy valakitől vagy elvesztettél valakit, valójában önmagadtól vagy távol. Amint a közelségben, sőt – még azon is túl – az egységben hiszel, életed minden történése lassan ezt fogja igazolni…, még azokkal kapcsolatban is, akiktől távol hitted magad… Tényleg csak rajtad múlik, a te hozzáállásodon. Van egy nagyon jó barátom. Bár már… Tovább »

Egy kisgyerek még nem érezhet rá, hogy amit gondol, az úgy van-e, ezért a feltétel nélkül elfogadott, megszűretlen gondolatokból később meghatározó tudatalatti hiedelem-világ keletkezik, ami furán torzítja el életünk felnőtt eseményeinek értelmezését, megélését. Azonban felnőttként ráébredhetünk arra, hogy mindig is mi voltunk, vagyunk és leszünk azok, akik elhisznek vagy nem hisznek el valamit, senki nem… Tovább »

Beszéltünk már a téves azonosításokról, melyeknek furcsa összeköttetése egyénenként változó, de mindenkire igaz, hogy – látásának élessége szerint – ezeken keresztül, s nem a lényeg alapján érzékeli önmagát, másokat, a világot. Nos ezek befolyása alatt építjük és éljük meg kapcsolataink többségét is: minél több téves azonosításunk (vagyis ítéletünk) van, annál távolabb vagyunk a másiktól, annál… Tovább »

Ha első blikkre úgy tűnik, Byron Katie tanulságos, gyakorlati útmutatásokkal teli könyvének címe  a másiktól való elhidegülést reklámozza, fordítsd meg az elméden átfutó előítéletedet: a cím a másokhoz való közelkerülést hirdeti, és így máris közelebb vagy a valósághoz. Sosem az ítélkezéssel van baj, hiszen ez az elme működésének természete: muszáj értékelnie az őt körülölelő világot,… Tovább »

Írta: Takács Mira Miért tagadjuk a vágyat? Ha elköteleződtünk, kicsit, vagy nagyon, nem vágyhatunk másra. Senkire, semmire. Monogámia, vagy szégyenérzet legyen a jussunk, más nem létezhet, különben hol a tisztesség. Aztán ha egy félrecsúszott lelki állapotban mégis félrelépünk, hát szégyelljük össze magunkat. Már ami a fennálló kultúránk értékrendjét illeti. Nem a vágy a baj, sosem…. Tovább »