Az van, amire figyelek. Ha a teendőket állítom az első helyre, akkor csak nőnek mint a dudva, előbukkannak a legváratlanabb helyekről, és mindig találok újabb elintézni valót, pl. szabadidőmben rendszerezni fogom a ketyeréimet, kipucolom az ezüstöt – ahogy ezeket mind meg is tettem, aztán pedig nyálfolyatva pihegek a kanapén, és több időért rimánkodok, mert azt csak úgy adják, nekem nincs benne felelősségem. Ha viszont arra figyelek, ami örömöt okoz, akkor ezek másodlagossá válnak.... Tovább »

Meg akarom csókolni ezt a pasit. De álljunk meg egy pillanatra? Mégis, ki az, aki meg akarja csókolni? Érzem a vágyat rá. De ki az, aki érzi? Nem is én. Áh, nem jó: “a nem is én” csak egy gondolat. A “nem is én csak egy gondolat” is csak egy gondolat. És ez is. Ez is az. A francba. Elment a pasi.... Tovább »