A helyemen vagyok akkor is, amikor nemet tudok mondani másoknak, és nem kapok magamra felnőtt embertársaim felelősségét, feladatait. A helyemen vagyok, amikor mindenki a maga szerepét játssza a történetben.
Amikor rájövök, hogy nem kell rabjává válnom a kényszereimnek, és biztonságban meg tudom őket figyelni, anélkül, hogy belevonódnék a játékukba, és túlzottan a hatásuk alá kerülnék.
Amikor sok év – olykor keserves és reménytelennek tűnő – munkája egyszer csak váratlanul, mégis olyan odaillően, finom egyszerűséggel meghozza a gyümölcsét.... Tovább »
A helyünkön lenni…
A helyemen vagyok akkor is, amikor nemet tudok mondani másoknak, és nem kapok magamra felnőtt embertársaim felelősségét, feladatait. A helyemen vagyok, amikor mindenki a maga szerepét játssza a történetben.
Amikor rájövök, hogy nem kell rabjává válnom a kényszereimnek, és biztonságban meg tudom őket figyelni, anélkül, hogy belevonódnék a játékukba, és túlzottan a hatásuk alá kerülnék.
Amikor sok év – olykor keserves és reménytelennek tűnő – munkája egyszer csak váratlanul, mégis olyan odaillően, finom egyszerűséggel meghozza a gyümölcsét.... Tovább »
Nem rég egy olyan fotósorozatra lettem figyelmes, mely pszichiátriai betegekről készült – profi fotók voltak, igen sokkolók, egyértelműen sugárzott róluk, hogy a szenzációkeltés, a szörnyülködtetés célzatával születtek. Így ránézve, ilyen nézőpontból a dolgok mindig a legsötétebb oldalukat mutatják meg: ha fókuszunkban a félelem van, előttünk ilyen burkot öltenek a dolgok. Azt mondjuk rájuk, ez rettenetes,… 