Meg akarom csókolni ezt a pasit. De álljunk meg egy pillanatra? Mégis, ki az, aki meg akarja csókolni? Érzem a vágyat rá. De ki az, aki érzi? Nem is én. Áh, nem jó: “a nem is én” csak egy gondolat. A “nem is én csak egy gondolat” is csak egy gondolat. És ez is. Ez is az. A francba. Elment a pasi.... Tovább »

Már megvagyok? – Vallomás az olvasóknak egy “fél-bolyongó/fél-meglevőtől”... Tovább »

Sokunk tud olyan lenni, mint Gollam. Dolgokat, gondolatokat, leginkább félelmeket ruházunk fel értékkel, holott nincs bennük ilyen, és közben elsorvasztjuk önmagunkat, pontosabban az önmagunk felé irányuló figyelmünket…... Tovább »

“Fordítsd a figyelmedet a pozitívra, sőt ismételgesd magadnak a jó dolgokat fogmosás közben, ragassz cetliket a feng-shui szerint, és akkor minden oké lesz. Ha nem, akkor vess magadra, rosszul csináltad” – intenek a New Age guruk. Abban igazuk van, hogy rosszul csinálod, ugyanis nem szándékosan, de szerintem félrevezetnek. A boldogságunk kulcsa valóban az, hogy hova… Tovább »

Az élet a profi író, ha nem háborgatod, és nem kotnyeleskedsz bele, akkor  igaz önmagad játszhatod el szereplőjeként. Egy időben – és még ma is – kedvemet leltem abban, hogy szatírákat, görbe tükröket írjak, nem véltetlen, hogy akkoriban színikritikákkal kerestem a kenyerem. Egyszerűen jól ment az ironizálás, a csipkelődő, vitriolos humor puffogtatása, az éleslátás. A… Tovább »

Eleinte nem hoztam „önálló” döntéseket – bár ezt a kijelentést csak utólag, visszatekintve tudom megtenni. Végtére is önállóak voltak azok is, hiszen nem kényszerített senki, de megfelelés, a mások véleménye, tapasztalatai, indulatok, reakciók formálták az életem. Mondhatnám úgy is, nem volt benne a tehermentes felelősség íze. Inkább volt az „megfelelősség”. Most már azt is látom,… Tovább »

Írta: Takács Mira Miért tagadjuk a vágyat? Ha elköteleződtünk, kicsit, vagy nagyon, nem vágyhatunk másra. Senkire, semmire. Monogámia, vagy szégyenérzet legyen a jussunk, más nem létezhet, különben hol a tisztesség. Aztán ha egy félrecsúszott lelki állapotban mégis félrelépünk, hát szégyelljük össze magunkat. Már ami a fennálló kultúránk értékrendjét illeti. Nem a vágy a baj, sosem…. Tovább »