Már megvagy!

A helyünkön lenni…

A helyemen vagyok akkor is, amikor nemet tudok mondani másoknak, és nem kapok magamra felnőtt embertársaim felelősségét, feladatait. A helyemen vagyok, amikor mindenki a maga szerepét játssza a történetben. Amikor rájövök, hogy nem kell rabjává válnom a kényszereimnek, és biztonságban meg tudom őket figyelni, anélkül, hogy belevonódnék a játékukba, és túlzottan a hatásuk alá kerülnék. Amikor sok év – olykor keserves és reménytelennek tűnő – munkája egyszer csak váratlanul, mégis olyan odaillően, finom egyszerűséggel meghozza a gyümölcsét.... Tovább »

Amikor minden a helyén lenne, csak a sorrend rossz

Rájöttem, semmin nem kell változtatnom, semmit nem kell kiiktatnom, csupán sorba tennem a prioritásaimat. Neked hol szerepel a napodban a legfontosabbnak tartott dolog? Ma olyan váratlan felfedezést tettem, amiről mindig is tudtam. Tudom, ez nem hangzik valami okosan, de hajlok rá, hogy valójában azt fedezhetjük fel, amit már ismerünk, maximum eddig nem igazán volt a… Tovább »

“Ó Kapitány, kapitányom!” – Az igazi “rendbontók” a Rend szerint cselekednek

Az ember alkotott magának egy “rendet”, amiben biztonságosan érezheti magát. Ez a rend valójában csak a fejében létezik és semmi köze az Élet rendezőerejéhez. És ezáltal semmi köze a biztonsághoz sem…  Robin Williams szomorú halálával többször is belebotlottam a Holt költők társasága c. filmbe, s újra néztem kedvenc jelenetemet: az elbocsátott irodalom tanárukért kiálló fiatalok… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!