Ismeritek azt a viccet, amikor a buddhista szerzetes kinyitja a szülinapi díszdobozt, amiben semmi sincs, ő pedig írtóra boldog lesz emiatt? Vagy a buddhista szülinapi üdvözlőkártyát a “nem gondolok rád” felirattal? Nos, én elég komolyan vettem a tréfát, és 31. szülinapomra szintén a Semmit kértem ajándékba, vagyis egy hét csendes elvonulást Moojinál.... Tovább »
A Semmit ajándékba – csendes elvonulás Moojival
Ismeritek azt a viccet, amikor a buddhista szerzetes kinyitja a szülinapi díszdobozt, amiben semmi sincs, ő pedig írtóra boldog lesz emiatt? Vagy a buddhista szülinapi üdvözlőkártyát a “nem gondolok rád” felirattal? Nos, én elég komolyan vettem a tréfát, és 31. szülinapomra szintén a Semmit kértem ajándékba, vagyis egy hét csendes elvonulást Moojinál.... Tovább »

Az történt – hogy kíváncsi ember lévén – gondoltam, megnézem, tényleg minden jól van-e amolyan, “hé, mutassátok meg, itt vagyok, figyelek”-módon. Még akkor is, ha pillanatnyilag égszakadás-földindulás, a fejemen ezer koppanás helyzet van. Mert mi is történt?...
Kibékíthetetlen ellentétnek tűnik ugyan, pedig ez is csak nézőpont, vagy inkább szemléletmód kérdése. Előrebocsátom, hogy amiről a továbbiakban szó lesz, az nem erkölcsi-etikai megközelítése a számunkra negatívan érzékelt élethelyzeteknek, hanem inkább azok értelmére világítanék rá. Miért van szükségünk „rossz” helyzetre? Meddig „kell” tartaniuk ezeknek”? Ezeket fogom most egy kicsit boncolgatni. Persze az ötlet nem tőlem…