(….és szabadultam meg a szenvedés nagy részétől…) Aznap éjjel egy kocsiban ültem két férfival és egy nővel, aki egész nap kirekesztette magát a beszélgetésből, és most a viselkedését próbálta megokolni nekünk. Mesélt a szívcsakrájáról, mely valahogy megszűnt összeköttetésben lenni a köldökcsakrájával, a férfiak pedig arról nyaggatták, mit érez energetikailag, és hogy mi a helyzet a… Tovább »
Hogyan lettem végül nem spirituális
(….és szabadultam meg a szenvedés nagy részétől…) Aznap éjjel egy kocsiban ültem két férfival és egy nővel, aki egész nap kirekesztette magát a beszélgetésből, és most a viselkedését próbálta megokolni nekünk. Mesélt a szívcsakrájáról, mely valahogy megszűnt összeköttetésben lenni a köldökcsakrájával, a férfiak pedig arról nyaggatták, mit érez energetikailag, és hogy mi a helyzet a… Tovább »

“Szeretlek-Kérlek, bocsáss meg-Sajnálom-Szeretlek” – hajtogatja a laikus (negatív gondolat)programozó, aki a Hop on, Hop off…, ja nem, a Hopono-popó…, szóval a Ho’oponopono módszerében jártas. És hopp(onopono), máris bevonzza a boldogságot! Vagy megszereti a kaprot. Mert kérem itt azt is szeretnünk kell, amit utálunk, különben kiesik az egó az egységből, pedig a kapor jó, az undor…
Akkor még arra vártam, hogy a bizonyosság egyszer csak rám szakad egy szép napon, tűzijátékkal, meg a szférák zenéjével, amit remélhetőleg aranyszárnyú puttók áriáznak majd a fülembe, a hitelesség kedvéért. És akkor onnantól hallgatok minden megérzésemre, nálam jobban tudó fénylények hozzák az információt, tudok majd levitálni és elmúlik a cellulitiszem. Nem barátkozom, de főleg nem kerülök intim kapcsolatba gyíkemberekkel… Szerző: Kenessey Tamara...
Az önmegvalósítás pont attól lesz ÖN-megvalósítás, hogy senki, de senki nem mondhatja meg, mi számít annak, csak te....
Az élet nem engedte, hogy a spirituális oldozgatás-foltozgatás eredményt hozzon, és visszakapjam a szeretetet, mert akkor elhittem volna, hogy az én hibám, az én felelősségem a másik viselkedése, ezért jóvá is tudom tenni....
Én csak szeretnék végre már egy társat! Ja nem jó. Én nem is én vagyok, mert csak az ego azonosul. Lényem egy az univerzum minden létezőjével, tehát igazából ez úgy helyes, ha aszondom:...
“Hogy meddig forgunk még körbe-körbe, valójában egy valami dönti el. Nem, nem az, hogy milyen feladatokat jelöltünk ki magunknak a leszületési szerződés akárhányadik paragfrafusa alatt, hogy “fiatal vagy öreg” lelkek vagyunk-e, hogy királynők vagy rabszolgák voltunk-e előző életünkben, vagy mekkora karmikus batyut képzelünk a hátunkra, esetleg milyen “tudatszinttel” születtünk… Ami eldönti, az az igényünk és…
Ha már valaki egyszer belebonyolódott a „spiri” élet- és gondolkodásmódba, az talán kapiskálja, hogy ez a fajta „szent” elköteleződés is gyakran a nagy szeretettel kiirtani kívánt ego és negativitás melegágyává válhat, és tulajdonképpen csak külső mázában különbözik mondjuk egy politikai párthoz való vakbuzgó elköteleződéstől. Összegyűjtöttem most pár olyan gyakori csapdát, ahová a csillámporosan ragyogó spiri-egónk…
Nem veszed észre, hogy a megrekedésedet, a változtatni nem tudásodat nem az okozza, hogy nem vagy elég alapos, állhatatos és rettentő szorgalmas abban, hogy egy újabb oldással talán (talán!) felold a problémáidat, hanem az, hogy a tévhit által vezérelve tovább mész… Ezt bizonyítja az oly sokszor feltett, kétségbeesett kérdésed: már annyit dolgoztam magamon, mi van még??? Miért mész tovább? Mitől félsz, ha leteszed a “varázspálcát”?...