Az van, amire figyelek. Ha a teendőket állítom az első helyre, akkor csak nőnek mint a dudva, előbukkannak a legváratlanabb helyekről, és mindig találok újabb elintézni valót, pl. szabadidőmben rendszerezni fogom a ketyeréimet, kipucolom az ezüstöt – ahogy ezeket mind meg is tettem, aztán pedig nyálfolyatva pihegek a kanapén, és több időért rimánkodok, mert azt csak úgy adják, nekem nincs benne felelősségem. Ha viszont arra figyelek, ami örömöt okoz, akkor ezek másodlagossá válnak.... Tovább »

Egyszer mesélt valaki egy kísérletről, melynek során kisgyereknek kellett egy játékalagúton átkúszniuk. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a császármetszéssel született babák be sem másznak a csőbe. Életem során már többször “csőbe akartam magam húzni”, megnézni, vajon tényleg nyomot hagyott-e bennem születésem körülménye, és ha igen, akkor bizonyos automatizmusaim vajon visszavezethetőek-e erre a kezdeti… Tovább »

Az történt – hogy kíváncsi ember lévén – gondoltam, megnézem, tényleg minden jól van-e amolyan, “hé, mutassátok meg, itt vagyok, figyelek”-módon. Még akkor is, ha pillanatnyilag égszakadás-földindulás, a fejemen ezer koppanás helyzet van. Mert mi is történt?... Tovább »