Az agyalás-elvonókúrával a problémák száma is csökken. Mert nem a problémák okozzák az agyalást, hanem az agyalás a problémákat. Múltkorában végeztem egy nem reprezentatív közvélemény-kutatást a Facebookon arról, ki mennyit agyal napjában, százalékos arányban a benne lévő csendhez viszonyítva. Agyal, vagyis akkor is kattog, zakatol, rágódik, tervez, számítgat, tanakodik, tépelődik, hányja-veti elméjét, amikor épp nem… Tovább »

Az egyik cikkemhez hozzászóló olvasó a következőt írta minap: „Nagyon kedvelt ezoterikus téma a “nagy Ő”. Erre Popper Péter mondott egy nagyon találó dolgot, ami szerintem színigaz: Nem létezik olyan, hogy “nagy Ő”. Nem szaladgál a világban valaki, aki csak ránk vár. Hanem ha arra megértünk, találkozhatunk olyannal, akiből majd lehet nagy Ő. Óriási különbség.”… Tovább »

Történet arról, amikor a jó vagyok oltárán feláldozzuk, hogy jól legyünk Egy ideig azt akartam hinni, hogy rendben vagyok a férfi nemmel, mégis volt bennem egy borzasztó belső harag, amiért végül mindig alárendelt helyzetbe kerültem a végén. Pedig mindenki úgy ismert, mint öntudatos nőt, aki nem fél kimondani a véleményét, nem fél kérni, és megengedi… Tovább »

Miért maradunk benne egy olyan helyzetben, mely számunkra inkább romboló, mintsem építő? Talán mert nem is tudunk róla? Vagy ha mégis, akkor miért nem tudunk lépni? Megszokásból? Félelemből? Saját tapasztalatom útján azt mondom, ezért is, azért is, de legfőképpen „érdekből”. Na nem a pénz miatt, és nem is azért, mert együtt kell a hitelt kicsengetnünk…. Tovább »

Egy ideje gyakran ütközöm abba a meglepő kérdésbe: “Hogyan kell érezni?” És általában nem tudok erre mit válaszolni. Hát hogy? Egyszerűen csak érezd! – ez jönne automatikusan, de túl egyszerűnek találtatik a válasz. Mintha legtöbbünkben egy ponton kikapcsolták volna ezt a pofonegyszerű érző-funkciót, mintha azt tanultuk volna meg, hogy bizonyos érzelmek helytelenek volnának, főleg ha… Tovább »

A nagytakarításnál aligha van fontosabb modern kori rituálé. Nemcsak segíti az eddig elrejtett érzelmek felismerését, és elengedését, hanem az is kiderülhet belőle, mit tartunk fontosnak magunkból/a másikból, és mi az, amire tényleg szükségünk van.... Tovább »

Egyszer mesélt valaki egy kísérletről, melynek során kisgyereknek kellett egy játékalagúton átkúszniuk. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a császármetszéssel született babák be sem másznak a csőbe. Életem során már többször “csőbe akartam magam húzni”, megnézni, vajon tényleg nyomot hagyott-e bennem születésem körülménye, és ha igen, akkor bizonyos automatizmusaim vajon visszavezethetőek-e erre a kezdeti… Tovább »