Ha már valaki egyszer belebonyolódott a „spiri” élet- és gondolkodásmódba, az talán kapiskálja, hogy ez a fajta „szent” elköteleződés is gyakran a nagy szeretettel kiirtani kívánt ego és negativitás melegágyává válhat, és tulajdonképpen csak külső mázában különbözik mondjuk egy politikai párthoz való vakbuzgó elköteleződéstől.  Összegyűjtöttem most pár olyan gyakori csapdát, ahová a csillámporosan ragyogó spiri-egónk… Tovább »

A Symbolon nevű kártyajáték szerint az emberben több szerepszemélyiség működik vagy éppen nem működik.  Minden emberben több lény lakik, és a típusok gyakran kombinációkban is megjelenhetnek. Hiszünk vagy sem a kártya igazságában, ez a játék egyfajta iránytű: irányt mutat nekünk, hogyan ismerjük ki magunkat egy ismeretlen országban, mégpedig a lelkünkben. E szerepszemélyiségek egy kis része  képeken meg… Tovább »

Egy anya eléggé kétségbe volt esve, amiért gyermekét nem tudja leszoktatni a csokoládéevésről. Miután már minden módszert kipróbált, és semmi sem segített, felkereste a falu magas tekintélyű mesterét, aki minden problémára megoldást tud kínálni. – Mester, kérem segítsen! Mit csináljak, hogy ne egyen ennyi csokoládét a gyerek? Már mindennel próbálkoztam, de sehogy sem tudom megváltoztatni…. Tovább »

“A szabályszerűség egy kikövezett út: kényelmes rajta járni, csakhogy nem nyílnak rajta virágok” (Vincent Van Gogh) Nagyon szeretünk ítéleteket alkotni arról, mi normális és mi nem. De feltettük-e a kérdést igazából arról, hogy vajon ki határozza meg azt, mi a normális? A közmegegyezés? A szokásrendszer? A társadalom? A pszichológia? A család? Vagy tényleg mi magunk?… Tovább »

10 tipp, 20 tanács, 30 praktika, cuki idézetek, hatalmas bölcsességek – ugye ismerős a médiából ránk áradó rengeteg elvárás “igaz nőiségünket” illetően. Aztán ott van a sok önsegítő tanácskönyv, kitermelődik a rengeteg megmondóember, mi nők pedig elhisszük, mitől leszünk “igaziak”, és próbálunk küzdeni ennek a képnek az eléréséért, legyenek azok akár külső, akár belső ideák…. Tovább »

Egészen a mai napig tudattalanul élt bennem az a hit, hogy még rengeteg mindent kell magamban lelkileg feloldoznom, amíg végre megengedhetem magamnak, hogy boldog egyszerűségben létezzek. Míg nem egy kedves barátom fel nem világosított: “Minden lelki terhem / emlékem / tapasztalásom értelmét veszti, ha felfogom végre, hogy NEM KELL hogy fájjon.” Én azzal ütlegeltem magam,… Tovább »

„ (…)Ebben a pillanatban a félelem olyan erővel tombolt bennem, hogy átfordult önmagán, több ezer gyöngyként gurult szét a testemben, és elöntött a jelenlét meleg békéje. Ezzel egyidejűleg spontán vett más irányt a történet. Mert a reakció helyett jelen voltam, a jelenlét pedig mindig cselekvő, mindig békével telített, erős, hatásos, kiterjedt, magával ragadó és szerető.”… Tovább »

Mostanában gyakran felmerül a halál jelensége, és sokat kérdezem, mi a halál? De mivel a kérdésre csupán koncepciók érkeznek, ezért számomra egyre inkább az a kérdés: Élünk-e egyáltalán? A válaszom pedig az, hogy igen, csakhogy nem vagyunk tudatában. Hamis életet élünk a nap 90%-ában legalább, tulajdonképpen folyamatosan meg vagyunk halva, de fogalmunk sincs róla. Olyan… Tovább »

Előző cikkünkben (A harmónia felborulásának okai női oldalról) már fejtegetni kezdtük a szeretet kérdéskörét, ami a legtöbbször félreértett “fogalom” a világunkban, mert valahogy sokunk tudat alatt megalázkodást, gyámoltalanságot, kiszolgáltatottságot, elnézést, gyengeséget, bárgyúságot, álszentséget önfeladást.. ért alatta, és azt hisszük, hogy csak a jónak ítélt dolgokra terjeszthetjük ki. De ha a szeretet alatt ellenállásmentességet értünk, kicsit… Tovább »

Ha a játékban valaki neked dobja a piros labdát, de nem kapod el, hanem lepattan a mellkasodról, a másik egy idő után megunja, hogy a labda után rohangásszon. De ha már ki tudod érte nyújtani a kezed, akkor vissza is tudod dobni neki, és a játék, kiegyenlítődve, élvezetesen folytatódik tovább. így indítod el megint, hozod… Tovább »