Egyre felkapottabb téma a női-férfi harmónia, mindenki keresi a kulcsot hozzá. Az alapvető probléma – és ezt nyilván nem én állapítom meg először – a szerepek felfordulásában rejlik. Csakhogy én most nem a társadalmi szerepekre gondolok, az már csak tünet, tükör, hanem a domináns minőségek felborulására. Ugyanis az történt, hogy hölgyek, a kezünkbe vettük az… Tovább »

“Seppo mestert egy szerzetes üdvözölte illedelmesen. A Mester öt botütést mért rá. – Hol hibáztam? – kérdezte a szerzetes. A Mester újra ütött és felordított: – Khats!” Mi mindent érteni akaró lények vagyunk. Egyik legnagyobb áldásunk, de egyben legnagyobb kárunk is ez a hajlamunk. Nem nyugszunk, míg az okokat fel nem derítjük, és amikor derült égből megszületik a megértés… Tovább »

Nem veszed észre, hogy a megrekedésedet, a változtatni nem tudásodat nem az okozza, hogy nem vagy elég alapos, állhatatos és rettentő szorgalmas abban, hogy egy újabb oldással talán (talán!) felold a problémáidat, hanem az, hogy a tévhit által vezérelve tovább mész… Ezt bizonyítja az oly sokszor feltett, kétségbeesett kérdésed: már annyit dolgoztam magamon, mi van még??? Miért mész tovább? Mitől félsz, ha leteszed a “varázspálcát”?... Tovább »

“Ha igazi uralmat akarsz, dobd el az uralom illúzióját. Hagyd az életnek, hogy birtokoljon. Mert amúgy is azt teszi. Te csak történetet mesélsz arról, hogyan nem birtokol téged.” (Byron Katie) Sokszor mondják, hogy semmit sem birtoklunk, és ha szimplán csak elméleti síkon ereszkedünk bele ebbe a kijelentésbe, könnyedén beláthatjuk, hogy ez igaz: minden, mely körülöttünk… Tovább »

  Mostanában elég sokszor figyeltem meg egy kollektív rossz szokásunkat: pártokat alkotunk. Ha szemben állunk egy véleménnyel vagy még esetleg bánt is az, átállunk a másik oldalra, de ez nem elég, pozíciónkat meg is erősítjük az ellentétes tábor hitvilágának negatív minősítésével. Véleményükkel együtt maguk az emberek is minősítést kapnak – lassan a másik egy nagy… Tovább »

Ha úgy érzed távol vagy valakitől vagy elvesztettél valakit, valójában önmagadtól vagy távol. Amint a közelségben, sőt – még azon is túl – az egységben hiszel, életed minden történése lassan ezt fogja igazolni…, még azokkal kapcsolatban is, akiktől távol hitted magad… Tényleg csak rajtad múlik, a te hozzáállásodon. Van egy nagyon jó barátom. Bár már… Tovább »

Egy kisgyerek még nem érezhet rá, hogy amit gondol, az úgy van-e, ezért a feltétel nélkül elfogadott, megszűretlen gondolatokból később meghatározó tudatalatti hiedelem-világ keletkezik, ami furán torzítja el életünk felnőtt eseményeinek értelmezését, megélését. Azonban felnőttként ráébredhetünk arra, hogy mindig is mi voltunk, vagyunk és leszünk azok, akik elhisznek vagy nem hisznek el valamit, senki nem… Tovább »

Az ember alkotott magának egy “rendet”, amiben biztonságosan érezheti magát. Ez a rend valójában csak a fejében létezik és semmi köze az Élet rendezőerejéhez. És ezáltal semmi köze a biztonsághoz sem…  Robin Williams szomorú halálával többször is belebotlottam a Holt költők társasága c. filmbe, s újra néztem kedvenc jelenetemet: az elbocsátott irodalom tanárukért kiálló fiatalok… Tovább »

Kultúránk arra nevel, hogy rettegjünk a haláltól, s mindenáron megpróbáljuk felvenni vele a harcot, gyorsan szerezzünk meg mindent, hogy minél távolabb toljuk magunktól az elkerülhetetlent. E kondicionálásunknak rengeteg oka van, de legfőképpen (mint a legtöbb vallásnak) az emberek irányíthatóságára, kezelhetőségére alapoz, hiszen abban a tévhitben van, hogy a félelem nélkül legtöbbünk kezelhetetlen őrjöngővé válik. De… Tovább »

Szeretem a jó-létet, ezért elképzelhetetlen lenne, hogy azt próbáljam kedves olvasóimnak bizonygatni, hogy a pénz szükségtelen anyagi világunkban. Sőt, akár még jó “tanítómesterünk” is lehet, hiszen mi emberek annyi mindennel ruháztuk fel, amivel – amúgy – egyáltalán nem rendelkezik, hiszen egy köteg papírról beszélgetünk… De… Elég sokat hadakoztam a pénzzel, és a kapcsolatunk sosem volt… Tovább »