A Karácsony, mint az élet egyéb dolgai, önmagában egy nem-létező, egy üres hó gömb. Attól lesz valamilyen, hogy te mit pakolsz bele. Rázd fel, és nézd meg, tetszik-e a látvány, ami eléd tárul benne.
Három éve Londonban töltöttem a Karácsonyt, és bár itthon is szokás panaszkodni arról, mennyire ledarálta a lényegét a fogyasztói társadalom csúnya gépezete, ez igazán csak ott tűnt fel nekem. Először persze ámulattal néztem az Oxford Street szemkápráztató villogását, csilingelő csodadíszeit, csodálatos giccs-girlandjait. Akárcsak egy gyerek, akinek zenélő forgókat és csillogó baldachineket akasztottak a rácsos ágya fölé, úgy bámultam a díszletet, de aztán kezdtem az egésztől én is kicsit a rácsok közé szorítva érezni magam.
Fokozatosan esett csak le, hogy az angolszász kultúrákban a Karácsony egy érzelmektől mentes, üres dióhéj: szomorúan aggasztgattam november végén a műanyagszagú fára a gömböket a nem létező szentestére készülve, és azon morfondíroztam, hogyan tehetném otthonossá magamat ebben a környezetben.
Törekvésem aztán kudarcot vallott: éppen csak elkezdett életem a romokban hevert, ráadásul még be is osztottak az étterembe szentestére. És ezen a szerencsétlenségen még a kelet-európai szemmel felszínesnek bélyegzett Managereim „de jó, hogy a csapihoz tartozol” üdvözlőkártyája sem tudott segíteni.
Bezárva magányosan egy csillogó hó gömbbe…
… így éreztem magam, míg rá nem jöttem, a gömbbe saját magam csücsültem be. Mert olyan dolgokban kerestem a lényeget, melyekben nincs. Mind minden eszme, idea, úgy a Karácsony egy üres nem-létező, és attól válik valamilyenné, amit belerakunk. ,,Az élet nem más, mint egy üres vászon – festhetsz gyönyörű jelenetet, tájképet, vagy festhetsz fekete szellemeket és veszélyes embereket. Tőled függ. Az élet csupán egy lehetőség. Megad mindent, amire szükséged lehet: és most csináld magad!” – mondja Osho. „A világ, annyi, amennyit beletöltesz” – mondja az ismert sörreklám. Mindegy, hogy Karácsony van, vagy Húsvét, hétfő, kedd, szerda…, reggel 10, vagy éjjel fél 12, ha élni kezded a lényeged, a világ igaz önmagaddal telik meg. Ez az igaz önmagad a Lényeg, mely mindentől független, szabad, abszolút jelen idejű nyugalom, béke és szeretet. És ezt felismerve, lassan elvetheted azt a képzeted is, hogy külső dolgokhoz tapaszd oda magad.
Ebben a felismerésben valami sokkal jobb sült ki a végén. Még az sem zavart, hogy újdonsült „szenteste-érzetemet” muszlimok térítési kísérletei próbálták megzavarni, az sem, hogy külön élvezetüket lelték az étteremben a Karácsonyhoz hű kelet-európai felszolgálók ugráltatásában. Mert a dolgos nap után, végre a Lényeget tudva, számomra a leglényegesebbekkel tölthettem el az ünnepet, díszlettelenül, karácsonyfa illat nélkül, a legnagyobb kegyelemben.
A karácsonyi meglepetés légy te magad! Minden pillanatban.
Fotó: Evenliu
Ha tetszett a cikk, lájkold Facebook oldalamat, ahol még több tartalmat találsz!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: