Nem rég egy ismerősöm csak úgy a semmiből nekem szegezte a kérdést: boldog vagy? Torkomon akadt a szó, mintha nem lehetne csak úgy szabadon rávágni, ami spontán jött volna, mintha felelősség lenne kimondani, esetleg valaminek vagy valakinek a jóváhagyására várnék, hogy bátran kijelenthessem, igen, az vagyok. Rám tört valamiféle babonás szorongás, hogyha megengedem magamnak és… Tovább »

Kezemben van a döntés: elkapom a farkukat és velük szállok azokra a borzasztó, nyomasztó helyekre, ahol tanyázni szoktak, vagy hagyom, hogy csak lebegjenek, akárcsak a papírsárkányok a szélben. Merek-e jól lenni, illetve ezt a jól levést választani először az életemben? Merek-e különc lenni? Sőt merem-e vállalni annak kockázatát, hogy nem követem többé a “mindig a legrosszabbra készülj, akkor nem érhet csalódás” elvét, és inkább sebezhető leszek?... Tovább »

A megnyugvás felé sokkal könnyebb út annak felismerése, hogy az elme egy olyan csodálatos, összehangolt és tökéletes szerkezet, amit nem lehet legyőzni. Egyszerűen képtelenség.... Tovább »

Akkor akarjuk legyőzni a félelmeinket, ha attól félünk, hogy annak épp aktuális tárgyát úgymond “kiféljük” a világunkba is. Ha ez a hit nem volna meg, félhetnénk “kedvtelésünkre” is. Épp ezért talán érdemes megvizsgálnunk, él-e bennünk egy ilyen félelem-teremtő elképzelés. Hiszen ha nem, s ezáltal szabadon retteghetünk bármitől, amíg csak a kedvünk tartja, időnk engedi, akkor szabadon dönthetünk arról is, hogy csak simán abbahagyjuk a parázást!... Tovább »

„ (…)Ebben a pillanatban a félelem olyan erővel tombolt bennem, hogy átfordult önmagán, több ezer gyöngyként gurult szét a testemben, és elöntött a jelenlét meleg békéje. Ezzel egyidejűleg spontán vett más irányt a történet. Mert a reakció helyett jelen voltam, a jelenlét pedig mindig cselekvő, mindig békével telített, erős, hatásos, kiterjedt, magával ragadó és szerető.”… Tovább »

Minden teremtett dolog gyönyörű, hiszen a forma mögött ott van a lényege, a semmi/lényeg/tiszta tudat, amiből származik. Egyetlen dolognak nincs értelme: a sok negatív meggyőződésnek. Feladni nem a szeretetben vagy a jóban való hitünket kell, hanem a velük szembeni ellenállásunkat. – A The Sunset Limited margójára Tegnap este találtunk rá a The Sunset Limited c…. Tovább »

A mások gondolataiban való vájkálással, vagy a rajtuk való sima töprengéssel is – bár az igény maximálisan emberi – egy kicsit mindig “1984-et játszunk”. Nem szándékosan, de hatalomra törekszünk azzal, hogy elsősorban az a fontos, a másiknak mi a véleménye rólunk, hogyan lát minket, milyen ítéletei vannak velünk kapcsolatban. Ha csakis emiatt, és nem belső… Tovább »

A szeretet mindig kölcsönös, ugyanis kétirányú. A megfelelés – melyet gyakran összetévesztünk a szeretettel – ezzel szemben önös, egyirányú. A szeretet mindig viszonzott, hiszen adásodban a saját és a másik öröme is kifejeződésre jut. Képtelenség úgy szeretni, hogy csak neked jó, vagy úgy, hogy csak a másiknak öröm, neked viszont nem az. A szeretetből a… Tovább »

Igen, nehéz felfogású vagyok. Bár igaznak érzem azt az állítást, hogy az elfogadás természetes alapállapot, a valósággal való összhang, egységérzet, és mindannyian automatikusan, tudattalanul gyakoroljuk, mégis adódnak olyan helyzetek az életünkben, melyeknél bevillanhat a kérdés, szembeszállunk-e azzal, ami van, vagy ha nem is tárt karokkal, egyre nyíló szívvel fogadjuk azt. Ha a másodikat választjuk, először… Tovább »