Történet arról, amikor a jó vagyok oltárán feláldozzuk, hogy jól legyünk Egy ideig azt akartam hinni, hogy rendben vagyok a férfi nemmel, mégis volt bennem egy borzasztó belső harag, amiért végül mindig alárendelt helyzetbe kerültem a végén. Pedig mindenki úgy ismert, mint öntudatos nőt, aki nem fél kimondani a véleményét, nem fél kérni, és megengedi… Tovább »

Nem rég egy ismerősöm csak úgy a semmiből nekem szegezte a kérdést: boldog vagy? Torkomon akadt a szó, mintha nem lehetne csak úgy szabadon rávágni, ami spontán jött volna, mintha felelősség lenne kimondani, esetleg valaminek vagy valakinek a jóváhagyására várnék, hogy bátran kijelenthessem, igen, az vagyok. Rám tört valamiféle babonás szorongás, hogyha megengedem magamnak és… Tovább »

Egy ideje gyakran ütközöm abba a meglepő kérdésbe: “Hogyan kell érezni?” És általában nem tudok erre mit válaszolni. Hát hogy? Egyszerűen csak érezd! – ez jönne automatikusan, de túl egyszerűnek találtatik a válasz. Mintha legtöbbünkben egy ponton kikapcsolták volna ezt a pofonegyszerű érző-funkciót, mintha azt tanultuk volna meg, hogy bizonyos érzelmek helytelenek volnának, főleg ha… Tovább »