Az írás az enyém, az értelmezés a tiéd Régóta érlelődik bennem, hogy írok erről a jelenségről, mert egyrészt lehet mások is kedvet/bátorságot kapnak gondolataik közlésére, másrészt tényleg ideje tisztázni, hogy is van ez a felelősség kérdése, például az írásban, mert ugye jól tudjuk, hogy „az írás felelősség”. Na de kié és meddig? Azért is írok… Tovább »
Meddig tart a felelősségünk?
Az írás az enyém, az értelmezés a tiéd Régóta érlelődik bennem, hogy írok erről a jelenségről, mert egyrészt lehet mások is kedvet/bátorságot kapnak gondolataik közlésére, másrészt tényleg ideje tisztázni, hogy is van ez a felelősség kérdése, például az írásban, mert ugye jól tudjuk, hogy „az írás felelősség”. Na de kié és meddig? Azért is írok… Tovább »
Ezeken a fotókon a szociális- és gyermekotthonokban élők mutatják meg magukat. Visszanézel rájuk? 9 hónappal ezelőtt egy csodálatos megbízást kaptam a volt munkahelyemen: találjak ki és kivitelezzek egy fotópályázatot a gyermekvédelmi, illetve a szociális szakellátásban élők számára. Már a kezdetektől fogva úgy tekintettem erre a lehetőségre, mint egy anya a születendő gyermekére: ahogy megfogant bennem… 
Nem rég egy ismerősöm csak úgy a semmiből nekem szegezte a kérdést: boldog vagy? Torkomon akadt a szó, mintha nem lehetne csak úgy szabadon rávágni, ami spontán jött volna, mintha felelősség lenne kimondani, esetleg valaminek vagy valakinek a jóváhagyására várnék, hogy bátran kijelenthessem, igen, az vagyok. Rám tört valamiféle babonás szorongás, hogyha megengedem magamnak és… 
Lehet, hogy a spiri piac által diktált bölcseletek végre jó lehetőségként szolgálnak arra, hogy átlagos sérüléseinket mögéjük bújtatva akár követendő eszmének állítsuk fel azokat ahelyett, hogy – inkább felismerve valódi természetüket – meggyógyítanánk és kezelnénk magunkban?
Már megvagyok? – Vallomás az olvasóknak egy “fél-bolyongó/fél-meglevőtől”... 