Az összes olyan helyzet, melyből nem tudunk kijutni minden igyekezetünk ellenére talán arra jó, hogy ez a megértés életre kelljen bennünk önmagunk és mindenki iránt. Vannak, akik ezt megbocsájtásnak hívják. Belátni, hogy pont az áll a teljesség útjában, aki el kíván jutni oda, és mindezt nem gonoszságból teszi, hanem mert ennek a kis énünknek, egónkak, személyiségünknek nem áll módjában túljutni saját határain. Nem áll módjában, mert nem ismeri az igaz szeretetet, attól elkülönülve létezik, mégis minden áron oda próbál eljutni a dolgok megszerzése által.... Tovább »

“Hogy meddig forgunk még körbe-körbe, valójában egy valami dönti el. Nem, nem az, hogy milyen feladatokat jelöltünk ki magunknak a leszületési szerződés akárhányadik paragfrafusa alatt, hogy “fiatal vagy öreg” lelkek vagyunk-e, hogy királynők vagy rabszolgák voltunk-e előző életünkben, vagy mekkora karmikus batyut képzelünk a hátunkra, esetleg milyen “tudatszinttel” születtünk… Ami eldönti, az az igényünk és… Tovább »

Egy hónapig téli álmát aludta a blog. Fogalmam sem volt, miért akar mormotamód elhúzódni a nyilvánosság elől, de gondoltam, hagyom. Aztán pár napja kiderült: szimplán csak rápihen valamiféle megújulásra, és ha egyértelművé válik, mi ez az új irány, kikászálódik a barlangjából. És ahogy a napforduló után egyre tovább marad fent a nap, úgy válik egyre… Tovább »

A nőnek fáj – valami. Valami meghatározatlan massza van a lényében, amiről talán maga sem tud. Egy azonban biztos, mindig a férfihoz képest jelenik meg a fájdalom. Még az is mindegy, hogy a férfi látszólag rászolgál-e erre vagy csak szimpla létezése veri ki a biztosítékot, mert ez a valami előbb-utóbb, itt-ott kibuggyan. De mi lehet… Tovább »

A Karácsony, mint az élet egyéb dolgai, önmagában egy nem-létező, egy üres hó gömb. Attól lesz valamilyen, hogy te mit pakolsz bele. Rázd fel, és nézd meg, tetszik-e a látvány, ami eléd tárul benne. Három éve Londonban töltöttem a Karácsonyt, és bár itthon is szokás panaszkodni arról, mennyire ledarálta a lényegét a fogyasztói társadalom csúnya… Tovább »

A „csoda-történés” tulajdonképpen egyáltalán nem annyira váratlan esemény, azonban az, ahogyan, amilyen módon megnyilvánul, sosem megjósolható. Ugyanis ez az a pont, amikor valami meghatározhatatlanul Erős lép a színre, és hirtelen világos lesz a számunkra, nem az elménk irányítása alatt állnak a dolgok, hanem valami sokkal hatalmas szövi rejtett szálait a tudtunk nélkül. Persze erre a… Tovább »

“Fordítsd a figyelmedet a pozitívra, sőt ismételgesd magadnak a jó dolgokat fogmosás közben, ragassz cetliket a feng-shui szerint, és akkor minden oké lesz. Ha nem, akkor vess magadra, rosszul csináltad” – intenek a New Age guruk. Abban igazuk van, hogy rosszul csinálod, ugyanis nem szándékosan, de szerintem félrevezetnek. A boldogságunk kulcsa valóban az, hogy hova… Tovább »

Mindig mondták, hogy a gyerekek ugye ártatlanok, édesen kacagnak, puhák és selymesek, na meg illatosak és kedvesek, de valahogy nem igazán rajongtam túl ezt a dolgot. Cuki, nyugtáztam egy mosollyal őket, meg néha falra is másztam egynéhánytól. Mostanában azonban egyre több kispajti kerül valahogy a látómezőmbe, ezért elkezdtem őket figyelni, minek is ellenállok annyira. És… Tovább »

Az élet a profi író, ha nem háborgatod, és nem kotnyeleskedsz bele, akkor  igaz önmagad játszhatod el szereplőjeként. Egy időben – és még ma is – kedvemet leltem abban, hogy szatírákat, görbe tükröket írjak, nem véltetlen, hogy akkoriban színikritikákkal kerestem a kenyerem. Egyszerűen jól ment az ironizálás, a csipkelődő, vitriolos humor puffogtatása, az éleslátás. A… Tovább »

A Corvin-metróállomáson egy hajléktalan bácsi régi könyveket árul, rongyos babákat, plüssálatkákat, terítőket, mindenfélét, amit itt-ott mások elhajítottak; ezeket gyűjti össze és teríti ki a lábunk elé. Szóval nem koldul, hanem kisebb fajta „antikváriumot és játéküzletet” működtet a sivár és lepukkant metróaluljáróban. Annyit adhatsz értük, amennyit gondolsz, egyedül a hímzett kis terítőkért kért 100 forintot. Nem… Tovább »